"És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."

Jelenések 21,4

Minden elmúlik, ami jó! Ugye gondoltunk már erre, sőt rendszeresen tapasztaltuk is. A jó nyaralásnak hamar vége lesz. A mézeshetek elmúlnak, a szerelem átalakul szeretetté. Az aranyos babáink felnőnek és kirepülnek a fészekből.

Persze sokszor próbálunk dacolni a múló idővel. A népszerű könyvekből, filmekből véget nem érő sorozatokat gyártunk. A szerelmet mindig megpróbáljuk újrakezdeni, sokan mindig valaki újjal.

A gyermekeinket nem engedjük felnőni és az egyetlen örök divat a fiatalság marad és azt majmolja a fél világ. Ennyire félünk az öregedéstől és az elmúlástól.

Mert idővel a rossz dolgok a jó dolgok fölé kerekednek.

A betegségeink legyőzik az egészségünket. A kapcsolataink természetes úton is elmúlnak, mert: "mindig csak a jók mennek el"...

Mihez kezdjünk mindezzel?

A tapasztalataim szerint minden emberi próbálkozás hasztalan. Ezért örülök leginkább ezeknek a szavaknak: "És az Isten..." Mert minden változás, minden kezdés és újrakezdés, a lehetetlen megvalósítása VELE kezdődik.

Amit mi nem, Ő képes megcselekedni. Mivel az élet elmúlása bánatossá tesz bennünket, elsőnek a szomorúságot törli el.

Nem kell búnak adni a fejünket, mert minden rossznak oka megszűnik. Nem lesz többé halál, gyász, kiáltás és fájdalom! Olyan csodálatosan tömör Isten Szava. Négy szóban képes kifejezni minden szenvedésünket. Halál - félelem saját elmúlásunktól.

Gyász - a sokk, amit szeretteink végső elvesztése jelent. Kiáltás - amit nem bírsz már magadba fojtani, mert annyira gyötör a kín. És végül a Fájdalom - Mint örök jelzője annak, hogy bajban vagyunk. "Nem lesznek többé." - Isten megoldása végleges. Nem olyan mint a gyógyszer, ami pár órányi pihenést tud csupán biztosítani, ha fáj a fejem.

Az Ő megoldása nem ideiglenes, nem átmeneti és ez benne a legjobb. Miért történik mindez? "Mert az elsők elmúltak". Amikor ezek a szavak íródtak, már sok, nagy kor csillaga leáldozott.

Az elsők kora, a teremtés utáni emberiség kora Noéval véget ért. A dávidi-salamoni aranykor is véget ért. Egyiptomot lassan belepte a sivatag. Asszíria, Babilon, a Perzsák dáriusi gazdagsága, de még a humánus görögség is oda lett.

Az emberek pontosan értették mit jelentenek a János által leírt szavak, mert bár Róma hatalmas volt, de a birodalom testét halálos fekélyek borították. A régi dicsőségben már maguk, a rendszer fenntartói sem hittek. Ezért az első keresztények hitték, Istennel itt, most valami új kezdődik.

Számunkra ma élő keresztények számára már világos, az "elsők" elmúlása az egész emberiség történelmének végét jelenti.

Annak az emberi civilizációnak a végét, amit leginkább a szomorúság, a halál, a gyász, a kiáltás és a fájdalom jellemzett. Aminek a végét mi magunk is várjuk már, békés hittel, türelemmel.