“A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” 

Pál levele a rómaiakhoz 15:13

Veszekedés, harag, félelem, baleset, egyedüllét, fájdalom, betegség, halál, gyász, s még folytathatnánk azok sorát, amelyek feldúlttá teszik szívünket. Hol ezzel, hol azzal kell szembenéznünk, ki ezzel, ki azzal küzd. De mindannyiunkat megpróbálnak. És valljuk be őszintén, nem jó érzés az, amikor zaklatottak vagyunk. Szinte sóvárgunk a lelki megnyugvás, a békesség iránt.

Hogyan beszélhet itt Pál teljes örömről és békességről? 

“Lehet, hogy ő nem volt olyan helyzetben, amiben én most vagyok” - gondolhatjuk magunkban. 

A lelki és fizikai fájdalmak nem új keletűek. Pál éltetét ismerve elmondhatjuk, hogy ő is sok lelket próbáló helyzeten ment keresztül, és épp az ilyen esetekben tapasztalta meg ezt a minden fájdalmat, félelmet,  és lelki terhet felülmúló örömöt és békességet. Hogyan is tudott volna máskülönben énekelni Silással a börtön falai között?

A lelki béke, a teljes öröm, ugyanúgy, ahogy a hit, Isten ajándéka. Ő, csak egyedül ő képes elűzni szívünkből a nyugtalanságot, és betölteni azt teljes békességgel és örömmel. De nem elégszik meg ezzel, hanem mindezten felül még reménységet ad. Ha lelki béke és öröm lakik szívünkben, ő megadja, hogy a Szentlélek ereje által a reménységben is bővölköjünk. 

Nemrégen egy hölggyel beszélgettem, aki elmesélte nekem, hogy amikor elvesztette édesapját, fájdalma leírhatatlan volt. Nem hitt Istenben és a feltámadásban. Éppen ezért, az a tudat, hogy sosem találkozik többé vele, még nagyobb terhet rótt lelkére. Azt hitte megzavarodik. Bárhogy kereste a lelki megnyugvást, nem talált rá. Egy napon azonban megismerte a reménység Istenét, és lelkébe béke költözött. Az évek elrepültek, és eljött az a nap is, amikor édesanyját is elvesztette. Nagyon fájt a hiánya, de szívében mégis békesség volt. A reménység Istene miatt. Ő betöltötte szívét teljes örömmel és reménységgel, hogy egy napon újból találkozhat azzal, akit annyira szeretett.

A reménység Istene velünk és bennünk és véghezviheti ezt a csodát.

Legyen ez a mi imánk ma reggel: “Istenünk, kérünk, töltsd be szívünket teljes örömmel és békességgel. Add, hogy a körülmények ellenére, megerősödve a hitben, bővölködjünk annak reménységében, hogy te hamarosan eljössz értünk, hogy magadhoz vegyél bennünket!”

S ha már elmondtuk az imát, ne felejtsünk el énekelni! Gyógyító hatása van: megnyugtatja a lelket és jókedvre derít!