„Nagy örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle megpróbáltatás ér.”
Jakab 1,2
Jól tudok pakolni. Amikor az autó csomagtartójába kell préselni a csomagokat, amikor a hűtő polcán kell mindennek helyet találni, ez a feladat az enyém. Tudom, hogy viszonylag kis helyre is sok minden elfér, csak a sorrend, a holmik formája a lényeg. De mennyi teher fér el az ember vállán?
Amikor úgy érezzük, hogy a világ is összeesküdött ellnünk, amikor nagyon nehéz, vajon akkor is optimisták lehetünk? Ekkor is csak sorrend és a forma a lényeg? Sokszor előfordul, hogy csőstől jönnek a gondok, mintha sohasem akarna vége szakadni. Csak kapkodjuk a fejünket, mit is tegyünk. Aztán, amikor elfogy az erő, amikor beleroppanunk, jön a szokásos miért kérdése. E helyett azonban Isten igéje most örömre hív, nem összeomlásra. Valóban elég ez? Egyszerűen csak szemléletet, nézőpontot kell váltanunk és minden OK lesz? Jakab apostol, aki látta Jézus szenvedését és maga is sok próbán ment keresztül meg akarta értetni olvasóival az öröm okát is: „Hiszen tudjátok, hogy hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez, az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet.” –írja a harmadik versben.
Hitünket éppen úgy kell edzenünk, mint az izmainkat, mint az agyunkat. Először a könnyebbel kezdjük, aztán egyre inkább beleerősítünk. Természetes, hogy nem megy minden azonnal, de idővel haladni fogunk, csak maradjunk kitartóak. Mint az edzések is egyre kitartóbbá teszik a sportolót, úgy erősítik lelkünk teherbíró képességét a próbák. Aztán eljön az idő és látni fogjuk, hogy sokkal tovább bírjuk, sokkal több terhet bírunk cipelni.
Igaz, a legnagyobb boldogság nem az edzésekbe van, hanem a győzelemben, de meg kell tanulnunk örülni az útnak is, ami oda vezet.
A tökéletesség ugyanis nem terem azonnal az életünkben…
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE