A reformációnak sok arca van. Nem csak Luthert, Kálvint, Zwinglit, Knox Jánost, Melanchthont és más, nagy formátumú férfiakat adott akkor Isten a világnak, hanem nagyszerű nőket is.

Olyanokat, akik szívét megragadta az evangélium, s vagy egyedül lettek a reformáció tanainak hirdetői, terjesztői, vagy reformátor férjük oldalán végezték jelentős szolgálatukat.

Voltak, akik királyi trónus mellett lettek a hitújítás lelkes és kitartó támogatói. Vilniustól Varsón át Itáliáig, Spanyolországig, Angliáig akadt közöttük jó néhány figyelemre és megbecsülésre méltó asszony.

A nevesíthetők közül most Istennek egyik ferrarai „angyalával”, bizonyságtevőjével, Luther és Kálvin Heidelbergig eljutott, de korán meghalt kortársával ismerkedünk meg.  

Olasz vallási migránsként Németországban

Apja tanár volt, ő ismertette meg Kálvin tanaival. De a kis Olympia már a családi

otthonban az anyatejjel szívta magába a zene szeretetét és ismeretét, s művészi érzéke hamarosan fejlődésnek indult.

Csodagyereknek számított. Kálvinista voltuk miatt hamar el kellett hagyniuk Ferrarat.

Száműzetésben éltek 7 éven át Vicenzaban és Velencében. De Franciaországi Renáta, XII. Lajos lánya rábízta Anna lánya nevelését. Később házasságot kötött Andrea Gründler filozófus-orvossal. Hamarosan mindent elveszítettek 1554-ben kálvinista hitük miatt.

Vallási migránsok lettek, akik Németországba, a reformáció földje felé vették az irányt, amiben szerepet játszott orvos férjének onnani származása is. Így kerültek kerülő utakon a reformátusság pfalzi fellegvárába, Heidelbergbe, ahol férje professzor, ő a klasszikus irodalom tanára lett, s az ókori filozófusokról tartott privát docensként csodálatot keltő előadásokat. Egy év múlva, 29 évesen azonban a gyógyíthatatlan, viszontagságok okozta tuberkulózisban meghalt. 

A református Péter-templom temetőjében nyugszik, márvány emléktáblája az oldalkápolnában látható. Epitáfiumán egyebek között ezt olvashatjuk latinul: az az asszony volt, akinek lelki erejét és páratlan nyelvtudását, erkölcsösségét és kitartó igyekezetét a kegyesség gyakorlására mindig megcsodálhattuk…

Idegen földön hunyt el, de itt nyugszik mellette férje és Emilio testvére is.   Férje epitáfiumából pedig azt is megtudjuk, hogy számára Olympia Minerva volt, így becézte őt, az istennő után, aki az ókori pogány hitvilágban a bölcsesség és az államvezetés megjelenítője volt. Nem véletlenül kapta ezt a becéző megnevezést:  a hit dolgaiban férjét is a lelki sötétségből és tudatlanságból a mennyei dolgok ismeretére vezette el.

Exodus az Antikrisztus udvarából

 Vicenzaban kifejezetten anti-katolikus. Zwingli, Melanchthon és Erasmus műveiről recenziókat terjeszt. Kálvin Institutio-ját felveszi tantervébe – de eltávolítják az oktatásból.

Ferrara hercegnője, Renée támogatja, ám katolikus férje miatt erről leáll. Itáliában nőtt a vallási intolerancia a protestánsokkal szemben. Egyre inkább a vallási iratok felé fordult figyelme, s nem a múzsákra figyelt.

Valósággal örült annak, hogy a ferrarai udvart elhagyhatta, mert – írja egyik levelében – „ha ott maradok, üdvösségemért nem tehettem volna szinte semmit, nem lett volna módom a két testámentum iratait olvasni és megismerni”.

Valóságos exodusnak, bibliai értelemben vett kivonulásnak érezte, amikor Isten őt az egyiptomi húsosfazék mellől, a hercegi udvarból kivezette, „ahol az Antikrisztus olyan erősen dolgozott”.

Megrendítette őt a kegyes protestáns laikus prédikátor, Fanino halála, akit az inkvizíció evangéliumi hitéért előbb börtönbe vetett, majd mivel nem adta fel protestáns Krisztus-hitét, 1550-ben halálra ítélték, megölték, holttestét elégették és a Pó folyóba szórták hamvait.

Férjével együtt meggyőződéses protestánsok lettek és maradtak. Ezért is kellett kezükbe venni a vándorbotot.

Minden ország lehet a hazánk, ha nem követelik meg tőlünk a római rítust

Amikor férjének professzori állást kínálnak Linzben, Olympia ezt írja: „Tudnotok kell, hogy Krisztus ügye mellett állunk teljes szívvel, s ezt nem áruljuk el semmiért.”. Első futása, menekülése pénz, ruha nélkül, alsóneműben és mezítláb történt férjével.

A megalázó megpróbáltatásban már ezt mondta: Nincs tovább, feladom. Majd mégis ezzel folytatta: „Uram, ha azt akarod, hogy éljek, végy engem angyalaid védő szárnyaira, s ők emeljenek fel, mert nem bírom tovább”. – És lett tovább. Valakitől kapott egy inget. Olympia alamizsnáért könyörgött, maláriát kapott. De elvergődtek Heidelbergig.

Előtte azonban volt egy kitérőjük német földön: Augsburg, Würzburg és férje szülővárosa, Schweinfurt. Itáliai szülővárosára visszatekintve azt a földi paradicsomhoz hasonlította, mindannak ellenére, amit az emberek a város gyönyörű fekvése közben kegyetlenkedéseikkel egymásnak ártottak. Útközben Augsburgban hatalmas könyvtárra talál a Hörmann-házban, ami nagy örömmel tölti el.

Izgatott lendülettel tanulmányozta a reformátorok iratait.  De a könyvtári nyugalom csak rövid ideig tartott. Tovább kellett menniük megélhetési okokból. Schweinfurt nyugtalan városa következett, ahol a vallásháborúk miatt állandó csapatátvonulások voltak.

1554 június 12-ről 13-ra a frankok megszállták, felgyújtották a várost, újra, másodszor is menekülniük kellett – az életükért.

A nürnbergi püspök katonáinak barbársága elől „meztelen lábbal, kibontott hajjal, szakadozott ruhában” menekültek el.

Luther Katekizmusát fordította végnapjaiig

Verseiben, leveleiben az új korszakról írt, a reformációról. A hagyományos női szerep is módosult nála, cérnák, kötőtűk, kosarak és mosóteknők helyett a Parnasszusra és Istenhez indult.

Fantasztikus levelezése volt, olyan grafomán, a levelezés megszállottja volt, mint Kálvin.

Sok levelezőpartnerének ír hasonlót: Döntsétek el, mi a jobb, emberek haragját vagy Isten haragját vonni magatokra. 

Jóllehet Kálvin befolyása alatt élt édesapja, ő ennek ellenére Luther Nagy Katekizmusának olasz fordításán fáradozott. Végül is protestálás volt az élete ebben is. Öt éven át zsoltárokat fordított olaszra. A protestáns hit propagátora, szellemi misszionáriusnője lett ezzel is.

A protestáns laikus prédikátor, Fanino Fanini megmentéséért minden tőle telhetőt megtett, de eredménytelenül. Ez a kudarc is hozzájárul az emigrációhoz, de még valamihez: ekkor győződik meg arról, hogy „Rómában valóban az Antikrisztus ül a pápai trónon”.

Ez a ragyogó tehetség nagy istenbizalommal élt. Levelezett német, svájci prédikátorokkal, Flacius Illyricusszal, Dalmácia és a horvátok reformátorával is. Szinte kortalan protestáns nő, ha tovább él, ő lett volna Németország első egyetemi professzornője Heidelbergben. Életét nem tudta könyvek nélkül elképzelni.

Kora könyves és bibliás Olympiája, protestáns Minervája volt.

Feleség, de nem anya – gyermekei a versei voltak. Levelezéséből kitűnik, többen a legédesebb tanárnőnek, drága Kerubimnak, angyalnak nevezték. Nem véletlenül: evangéliumi hite, érzékeny, költői lelkülete, művészi érzéke és férfiakat csodálatra késztető műveltsége földön járó, mégis légies lénnyé formálták őt a viharos 16. század békeszigetén, a református Heidelbergben.

Ennyit legalább nekünk is illik tudni róla. Nehézségek, összeomlások között Istenhez bízó hite szép imádságát véssük a szívünkbe: „Uram, ha azt akarod, hogy éljek, végy engem angyalaid védő szárnyaira, s ők emeljenek fel, mert nem bírom tovább. Ámen”

Írta: Dr. Békefy Lajos