“Bizonyságot teszek Isten és az ő szent angyalai előtt, hogy náladnál szebbet, okosabbat és akármi dicséretre méltóbb személyt nem láttam.” (Férje, I. Rákóczi György)

Szeretném leszögezni már az elején, hogy a világnak nagyon nagy szüksége van Margaret Thatcherökre, Jackie Kennedykre, Frida Kahlokra, meg Lorántffy Zsuzsannákra is.

Mondhatnád, hogy ezeknek a neveknek a világon semmi közük egymáshoz, és az utolsó név mérföldekkel kilóg, de elmondom, miben látom a közös pontjukat: nők, akik életük során többször is túlélték saját halálukat, s közben bájos mosollyal az arcukon intettek be az életnek, úgy halva meg, hogy közben kétség nélkül megnyerték a csatát.

Névjegy:

1600 körül született, 1660-ban hunyt el

I. Rákóczi György felesége, Lorántffy Mihály és Zeleméri Borbála leánya

1650-ben ő hívja Patakra a kor leghíresebb pedagógusát, Comeniust, amivel gyökeres változásokat idézett elő az oktatási rendszerben is

Érdekesség:

1640-ben járt Beregszászban

II. Rákóczi Ferenc apai dédanyja

Édesapja halála után korán árván maradt. Gyerekként élte meg a Bocskai-szabadságharcot. Férje, György, már 18 évesen Ónod várának kapitánya, elég korán belekóstol a hadi életbe. Tulajdonképp még mindketten gyerekek, tinik, mikor már három élet borzalma áll mögöttük, s még csak ezután kezdődnek a Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szövetségeseként megküzdött évek. 1620-tól már nem csupán férjéért, hanem fiáért is aggódnia kellett.

Zsuzsannának öt gyermeke született, s ebből csupán kettő élte meg a felnőttkort. Igen, Zsuzsanna nem egy gyermeket, nem is kettőt, hanem hármat temetett el kicsi korukban. Ezenkívül megélte férjének és egy felnőtt fiának halálát is. Özvegyként így rengeteg megterhelő munka, lelki teher hárult rá, amikben nem akárhogyan sikerült helyt állnia. Mindezeken kívül ismert volt kertjéről, melynek gyógynövényeivel nem egyszer életet is mentett. Művészi tehetségként, irodalmi személyként is számon tartjuk. Kiemelkedően jelentős szerepet játszott a református iskolák támogatásában, Comenius elhívásával globálisabb értelemben is, de ennyire ne evezzünk pedagógiai vizekre.

Lorántffy Zsuzsanna nő volt. Nemes, tiszta.

Lorántffy Zsuzsanna feleség volt. Pótolhatatlan. Olyan, akinek férje elsőként számolt be minden dolgáról.

Lorántffy Zsuzsanna anya volt. Gondos, erős. Taníttatta mindkét fiát, és az általa szilárdan vallott református nézetek szerint nevelte őket.

Lorántffy Zsuzsanna reformátor volt. Erős, szívós, érzékeny szolgája az Urának, aki tudta, hogyan kell változást hozni.

Lorántffy Zsuzsanna példakép volt. Most is az. Az is lesz már mindörökké.

Példakép, mert bár a korban leginkább dokumentum-házasságok köttettek, az övék tele volt hűséggel, gyengédséggel, ragaszkodással. Hiszem, hogy egy művelt, mélyérzésű nőnek nem is lehet másmilyen kapcsolata.

Példakép, mert embernek nevelte mindkét fiát: gerincesnek, tisztának, józan eszűnek.

Példakép, mert amiben hitt, azt derekasan vallotta, és ha kellett, vitába szállt bármilyen méltósággal. Nőként, abban a korban…

Példakép, mert életének és tálentumainak parányát sem pazarolta, hanem az Úrnak ajánlotta elképesztő energiával.

Példakép, mert túlélte a maga előhalálait, és győzött. Ne érezd távolinak a történetét, nyugodtan hasonlítsd össze a magadéval: mélyről indult, nehéz is volt, áldást nyert.

Helyt állni a lehetetlen helyzetekben: valahol ezt is jelenti a reformátorság. Lorántffy Zsuzsanna nekem is erőt ad, amikor nem értem az Isten szándékát. Mert Ő olyan volt mint én, ott, ahol én, és mégis beírta magát a történelembe Margaret Thatcher, Jackie Kennedy, meg Frida Kahlo mellé. Lorántffy Zsuzsanna hagyta, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta az Isten cselekedetei.

Sárközi Andrea