A szegény özvegyasszony kis háza ablakánál ült egy meleg májusi estén, kisfia az ablakpárkányra támaszkodva állt mellette. Az asszony nagyon

szerette a házikót, amiben laktak; a férje vette, aki csupán néhány hónapja halt meg. Nézte az udvaron a szép gyümölcsfákat, amelyeket a férje ifjú

házas éveikben ültetett. A fák tele voltak virággal, és sok gyümölcsöt ígértek.

Az özvegy azonban nagyon szomorú volt, mivel ez volt az utolsó este, amit a gyermekével meghitt otthonukban tölthettek. Bár a ház majdnem teljesen ki volt fizetve, mégis oda kellett adniuk másnak. A családfő ugyanis, amikor megvették a házat, 500.000 Ft-ot kért kölcsön 10 évre egy gazdag szomszédtól.

A megállapodás szerint a 10. év végéig - kamattal együtt - évente 60.000 Ft-ot kellett kifizetni. A szomszéd a kifizetett éves törlesztésekről elismervényt adott, s a férj ezeket egy dossziéban gyűjtötte, amíg meg nem halt. A hitelből már csak egy részletet kellett kifizetni.

Néhány héttel a férj halála után a hitelező szomszéd is meghalt.

Papírjai között a fia megtalálta azt, amelyik a család 10 éves, félmilliós tartozásáról szólt, és amely nem tartalmazott feljegyzést a törlesztésről és a 9 kifizetett részletről.

Elment tehát az örökös az özvegyhez, és kérte, hogy fizesse meg a teljes kölcsönösszeget.

Az asszony elmondta a férfinak, hogy az apjának az eltelt 9 év alatt már kifizettek 9 részletet, így már csak 1 van hátra. Az örökös természetesen kérte, hogy bizonyítékként mutassa meg az elismervényeket.

Amikor azonban keresték azokat a házban, sehol nem találták. Az egész házat átkutatták, mégsem kerültek elő.

A férfi tehát nem hitte el, és közölte,

hogy eladja a házat, tehát az asszonynak és a gyerekének ki kell költöznie a házból.

A határidő másnap telt le, százezreket kifizetni pedig nem tudtak, mivel nem volt nekik olyan sok pénzük. Szomorúak voltak, ha arra gondoltak, hogy el kell hagyják szeretett otthonukat, és nincs hova menniük.

Az asszony istenfélő volt, de ez a nehézség olyan hirtelen tört rá, hogy egészen összetört, és erőtlen imádságai is teljesen haszontalanoknak tűntek.

Ekkor a kisfia odafordult hozzá, és azt kérdezte:

- Anya, nem gondolod, ha igazán imádkozunk Jézushoz a bajban, akkor Ő valóban megsegít?

- De igen, fiam - válaszolta.

Azzal együtt letérdeltek, és a kisfiú imádkozott Krisztushoz. Kérte Őt, hogy segítsen rajtuk a bajukban, mentse meg őket a kilakoltatástól, vagy ha nem, akkor rendeljen ki kegyelmesen másik helyet, ahol lakhatnak.

Amikor a fiúcska befejezte az imádságot, és felállt, az első dolog, amit meglátott, egy kicsi sárga pillangó volt, ami éppen akkor szállt be az ablakon. Megpróbálta megfogni, de az mindig kicselezte. Egyszer ide szökkent, másszor oda, harmadszor meg amoda, de mindannyiszor elvétette. Körbe-körbe hajtotta a szobában, de nem tudta elkapni. Végül a pillangó leszállt a padlóra a komód elé, és bement alá.

A kisfiú letérdelt, és benyúlt a komód alá, de nem érte el, mert egészen bemászott a falig. Megkérte az édesanyját, hogy segítsen neki elhúzni a komódot a faltól.

Ahogyan kihúzták, hátul a fal felől valami leesett a padlóra. Az anya lehajolt, hogy kivegye a komód mögül. És vajon mi volt az? Az elveszett dosszié az elismervényekkel! Most már megvolt a bizonyíték a 9 részletről, hogy valóban kifizették azokat.

Azonnal fogták a dossziét, átmentek a szomszédba, és megmutatták az örökösnek a papírokat. Amikor a férfi hallotta, hogy miként lett meg a dosszié, nagyon meglepődött, és elgondolkozott, hogy Isten milyen csodálatos

módon viselt gondot a szegény özvegyről és kisfiáról. Aztán odaadta a 10. elismervényt is, s így most már teljesen az övék volt a ház.

Milyen hamar meghallgatta, és megválaszolta Krisztus a kisfiú imádságát! Egy kis sárga pillangó által válaszolt, mintha egy angyalt küldött volna a mennyből, hogy megmutassa az elveszett dossziét.

Valóban láthatjuk, hogy Isten milyen könnyen felhasználhatja még a legkisebb dolgokat is arra, hogy megsegítse az Ő gyermekeit.

Isten hatalmas, irgalmas, és csodálatosan munkálkodik. Vajon te is az egyetlen, Mindenható Istent szolgálod?

,,Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen." (Ézs 40,28)