A mindig nyitott út. - Most nem szabad apukához bemenni, zavarod - szolt az anya kislányához.

- De én bocsánatot kérni megyek - fellebbezett a kicsike.

- Akkor mehetsz... - engedett az anya.

Átszögezett kezek. Papot hívtak rokonai a hívő öregasszonyhoz.

- Itt hozom bűnei bocsánatát - szolt a megérkező pap.

- Mutassa a kezet! Át van szögezve? Mert nekem csak át-szögezett kéz hozhat bűnbocsánatot - hangzott a szív mélyéről jövő válasz.

 Nem illik. - Megállj csak, megmondalak apukának, ha hazajön - szolt az édesanya kislányához, aki rossz fát tett a tűzre.

- De anyuka én bocsánatot kértem, és amiért egyszer bocsánatot kértünk, nem illik előhozni többet - tiltakozott a kicsike. Ézsaiás38,17.

 A hűséges kutya. Különös jelenetnek voltak tanúi a Szajna-partján sétálók. Egy fiatalember evezett a folyó közepén; a csónakban ült a kutyája mellette. Egyszercsak megragadta a fiatalember a kutyát, a folyóba dobta, és gyorsan továbbevezett.

A kutya a csónak után úszott, de a fiatalember - nyilván, hogy a kutyát vizbeölje - az evezővel, olyan erővel sújtott felé, hogy csónakja felborult.

A fiatalember fuldokolni kezdett, de hűséges kutyája megragadta, és kihúzta a partra...

Melyik ér többet? - Többet használt az emberiségnek az, aki a gázt feltalálta, mint a Názáreti - szólt közbe valaki egy utcai evangelizáló összejövetelen.

- Jól van kedves barátom, önhöz, ha majd a halálos ágyán fekszik, egy gázgyári szerelőt fogunk hivatni; magam részéről inkább elolvasom János evangéliuma 14. részét - válaszolt nyugodtan az evangélista.

 A fóka. Egy grönlandi misszionárius, mikor bibliafordítás közben a János 1,29 verséhez ért, megakadt. Nem tudta, hogy hogyan fordítsa a „bárány" szót, mivel a jégmezők lakói sohasem láttak bárányt.

Végül „fókának" fordította - ugyanis ami nekünk a bárány, az az eszkimóknál a fóka. Húsa táplálékul szolgál, zsírja világít, prémje ruhát ad, melegít...

A legdrágább vers. Egy ifjú keresztyén egy öreg hívő halálos ágyánál kérdezte:

- Felolvassam a legdrágább verset a Bibliából? Az öreg igent intett, mire a fiatalember János 14. fejezetének ezt a versét olvasta:

„Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek." - Nem - mondta a haldokló - nem ez a legdrágább vers. Olvasd csak tovább! A fiatalember tovább olvasta:

És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek."

- Ez a legdrágább - suttogta a haldokló öreg - nem a lakóhely, hanem Ő maga után vágyom...

 Át a Biblián. Gipsy Smith beszélt egy emberről, aki azt állította, hogy nem hatott rá a Biblia semmit, noha többször át-ment rajta.

- Engedje, hogy a Biblia menjen át egyszer magán - válaszolt az evangélista -, majd akkor másképp fog beszélni...

A gyümölcsös belseje. Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte.

Egyik szomszédját - noha többször hívta -, semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd: - Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem. Köszönöm, nem kérek az almájából, az az egy egész életemre elég...

- No ez igazán nem mérvadó - szólt mosolyogva a kerttulajdonos - messze földet bejártam, míg ahhoz a savanyú almához jutottam. Azért ültettem a kerítés mellé, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a tolvajok kedvét az almalopástól. És be-vált a számításom. De jöjjön velem a kert belsejébe! A második, harmadik sorban olyan jóízű, zamatos fajtákat talál, amilyet nem is álmodott.

- Ha így áll a dolog, az más - szólt elgondolkozva a szomszéd és bement a kertbe.

Sokan így vannak a hívő élettel. A kívülállók csak a tilalmak, a bűnbánat és önmegtagadás savanyú almáiról tudnak. Pedig ezek csak a képmutatók távol-tartására valók.

Ne a kerítésen bemászott tolvaj módjára ítélj, hanem menj be a kert Urával az ajtón, és meglátod, hogy mily édes az Úrral ápolt közösség minden gyümölcse.

A Biblia titkai. Egy öreg igehirdetőt a Biblia titkainak megmagyarázására szólítottak fel.

- Szívesen - felelt az idős ember - de előbb kérem, hogy magyarázza meg nekem: hogyan lehet, hogy az ön piros tehene zöld füvet eszik, és fehér tejet ad, amelyből sárga vaj lesz?! Egy dolog igaz lehet, bár nem tudjuk megmagyarázni, hogy hogyan - sem megérteni, hogy miért... A kérdező elhallgatott.

Miért? Egy látogató a siketnémák intézetében kérdéseket írt fel a táblára. Közben ez a mondat is a táblára került:

Mi-ért teremtett engem Isten hallónak és beszélőnek, titeket pedig miért siketnémáknak? Megdöbbenve nézték a szörnyű sorokat. Egy kislány felkelt, ajka remegett, szemei könnyárban úsztak.

Egyenesen a táblához ment és határozott kézzel felírta: „Igen Atyám, mert így volt kedves Teelőtted."

A bankár Bibliája. Egy gazdag bankár egy részvénytársaság összeomlása következtében minden vagyonát elveszítette. Súlyos helyzetében kezébe vette íróasztalán heverő Bibliáját. Amint felnyitotta, tekintete az utolsó lapon atyja keze írására esett:

-Édes fiam: nagy vagyont hagyok rád értékpapírokban. Vedd hasznukat magad és embertársaid javára, de egyet ne felejts el! Bármilyen értékesek is értékpapírjaid, mégiscsak emberi papírok. A legjobb értékpapírt Isten írta: ez a Biblia. Ez a papír mindig értékes marad, sohasem csökken árfolyama. És ha olyan napok köszöntenének be életedbe, amikor rájössz arra, hogy emberi szerencse és vagyon olyan, mint a törékeny üvegcserép, ne felejtsd el, hogy olyan értékpapír birtokában vagy, amely téged a leggazdagabb emberré tesz még akkor is, ha koldusbot lenne a kezedben. Ne vesd meg Isten Igéjét! Tartsd szentnek, amit Isten mondott! Hallgasd, olvasd, tanulmányozd és légy hálás Istennek érte!

A szavak, amelyeket az atyai kéz írt a Bibliába, új erőt öntöttek a bankár csüggedt szívébe, és megmutatták az elszegényedett embernek a helyes utat az igazi gazdagság felé.

A szappan és az Ige. Egy világi gondolkozású szappan-gyáros együtt sétált egy hívő emberrel.

- Nem sokat ér az evangélium, amit önök hirdetnek; annyi gonoszság és oly sok rossz ember van mégis... - szólt a szappangyáros. A hívő ember nem felelt mindjárt. Amint tovább mentek, egy csomó utcagyereket pillantottak meg. Sárral játszottak, s nagyon piszkosak voltak.

-Úgy látom, hogy nem sokat ér a sok szappan; annyi szenny és oly sok piszkos gyerek van mégis... - szólalt meg a lelkipásztor.

- Igen, mert a szappan csak akkor ér valamit, ha használják -mentegetődzött a szappangyáros.

- Pontosan így van ez az evangéliummal is, amelyet hirdetünk - válaszolt a hivő ember.

 Arany a Bibliában. Az ifjú Károly herceg egyszer egy parasztnál szállt meg. Feltűnt neki a polcon fekvő öreg Biblia.

- Szokta olvasgatni a Bibliát? - kérdezte a parasztot.

- Hogyne szoktam volna - felelt a paraszt - mindennap egy fejezetet, felség! Mikor a paraszt kiment a szobából, egy aranyat tett a herceg a Biblia lapjai közé és visszatette a polcra. A herceg búcsúzáskor buzdította a parasztot, hogy csak olvasgassa tovább is szorgalmasan a Bibliát, nagy kincset fog találni benne. A paraszt megígérte, hogy továbbra is mindennap egy fejezetet olvas belőle.

Egy év múlva újra arra járt a herceg. Az első kérdése volt:

- Nos, olvassa-e még a Bibliát?

- Minden áldott nap egy fejezetet, felség!

- Vegye csak le azt a Bibliát! A herceg felnyitotta a Bibliát és a paraszt nagy ámulatára, kivette belőle az aranypénzt, amelyet egy éve beletett és visszacsúsztatta mellényzsebébe.

- Mondja miért hazudott? Ha olvasta volna a Bibliát, megtalálta volna benne az aranyat...

 A Bibliád különb. Egy hindu mondta egy misszionáriusnak:

- Kiismertük Önt. ön nincs olyan jó, mint a könyve. Ha ön olyan jó lenne, mint a könyve, öt éven belül meghódítaná Indiát Krisztus számára.

Tánc közben. - Hiszel Krisztusban? - kérdezte egy lány táncosát a bálteremben.

- Nem; hát te? - Hiszek, én hívő-lány vagyok.

- Hát akkor mit keresel itt? - kérdezte csodálkozva a fiatalember.

 A virágok. Egy japán lányka, mikor a vasámapi-iskolában arról volt szó:

-Hogyan dicsőíthetjük életünkkel az Úr Jézust? - mondotta el:

- Tavasszal édesanyám egy marék fekete magot ültetett el. Semmi szépség nem volt rajtuk. Mikor azonban kikeltek és megnőttek, gyönyörű szép virágokat hoztak. Egy napon eljött hozzánk kis barátnőm és így kiáltott fel: - De pompásak ezek a virágok, ezekből nekem is kell! - és megkérte anyámat, hogy adjon neki a magjából. Ha csak a magokat látta volna, sohasem jutott volna eszébe, hogy kérjen belőlük; mikor azonban a virágokat megpillantotta, azonnal kért a magjukból. Így van ez a hívő keresztyénséggel is. Ha barátainknak megmutatjuk Bibliánkat, csak fekete tábláját látják és elfordulnak. Ha azonban látják, hogy a benne levő igazságok szívünk talajában kikelve megnőnek, és életünkben virágoznak, érdeklődni kezdenek, hogy honnan való a mag, mert szeretnének belőle.

Egy vasutas bizonyságtétele. - Ami a vonat számara a váltó, az lett számomra Megváltóm.

Azelőtt a kárhozat mélységei felé haladtam; Krisztus életemnek új irányt adott; most dicső magaslatok felé visz utam...

 A kegyelem. Egy diák tanára minden fáradozása ellené-re sem tudta a tananyagot. Az igazságosság követelte, hogy megbuktassa. Bizonyítványosztáskor azonban kiderült, hogy a diák egész éven át beteg édesanyját ápolgatta, és ezért nem tudott tanulni.

- Gyere el a lakásomra, és a szünidőben előkészitelek a pótvizsgára - mondta meghatva a tanár, aki szünidejének feláldozása közben megértette, hogy mi a kegyelem.

„Elfelejtvén...igyekszem." Egy apa érdeklődött egy művésznél, hogy tanítaná-e fiát zenére. A mester öt aranyat kért, mire az apa megjegyezte, hogy fia részesült már zeneoktatásban. Erre a művész tíz aranyat kért tőle ezzel a megjegyzéssel: - öt aranyat a tanításért kértem, de még öt aranyba fog kerülni, hogy megtanítom fiát elfelejteni azt, amiről gondolja, hogy már tudja. Filippi 3,14.

. Előbb tenni. Egy misszionáriushoz elment egy benszülött és kérte, hogy tanítsa a Bibliából. Az Úr szolgája örömmel tanította a vágyakozó lelket, aki szépen haladt előre az üdvigazságok ismeretében. Egyszer csak elmaradt.

Pár nap múlva találkozott vele a misszionárius és megkérdezte:

- Miért nem jössz többé? - Majd újra jövök - felelte a bennszülött vidáman - de előbb tenni akarom, amit eddig tanultam. Azután újra tanulni akarok, hogy jobban tudjam tenni Isten akaratát. A misszionárius a válasznak nagyon megörült.

Az aggódás ellenszere. Több jóbarát kocsin utazott. Beszélgettek az élet nehézségeiről. Mindegyik panaszkodott, hogy az életben sohasem lehet igazán örülni. Erre megszólalt az egyik, aki eddig a sarokban hallgatott:

- Tegyetek úgy, mint én: üljetek háttal! Ahogy ti ültök, előre láttok minden követ, minden zökkenőt és veszélyt; én pedig csak akkor veszem észre, amikor már túl vagyok rajta; így ami nektek aggodalmat okoz, nekem hálaadásra ok....