,,Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el."

János 6:37.

Ma reggel megakadt a szemem ezen a szón, hogy „semmiképpen”. Sátán szeretné elhitetni veled, hogy

-          Annyira jó vagy, neked nincs szükséged holmi gyerekes Krisztushoz-fordulásra. Te egy kemény férfi vagy nő vagy, a saját erődből fel tudtál jutni oda, ahol vagy, minek neked ez a szentimentális vallásoskodás? Ez csak öregasszonyoknak való, akik már nem tudnak mit kezdeni az életükkel és csak ájtatoskodnak.

-          Vagy: Csak nem gondolod, hogy Isten elfogad téged ilyen bűnösen? Nem veszed észre, hányszor elestél? Nem tudsz te már megállni a saját lábadon! Te már régen elveszítettél mindent. Ilyen bűnökkel terhelten akarsz te Istenhez menni? No, ne viccelj már!

A hatalmas Isten nem tűri, nem szíveli el a bűnt!

Az IGAZSÁG viszont az, hogy aki Jézushoz jön, akármilyen bűnöktől terhelten, vagy akármilyen múlttal, legyen az jó vagy rossz – Ő azt az embert SEMMIKÉPPEN nem taszítja el. Csupán azt kéri, hogy hátizsákodat, ami jócselekedeteiddel, bűneiddel, éneddel van tele, rakd le lábaihoz, és engedd, hogy ő töltse be életedet.

Több évig jártam fegyházba, ahol az elítélteknek Istenről beszéltem. Ezek az emberek egytől egyig valami igen nagy bűnt követtek el és legtöbben életfogytiglani ítéletet kaptak.

Egy alkalommal a lenti éneket tanultuk meg. Az egyik rab román állampolgár volt és csak pár szót tudott magyarul. Neki mindig kikerestem a román bibliából azt a szakaszt, amit éppen tanultunk, ő olvasta, mialatt én beszéltem a szakaszról.

Amikor ezt az éneket tanultuk, megfogta őt az ének dallama, és egyetlen szó érdekelte: Mit jelent, hogy nem taszítalak el? Felálltam, őt is felállítottam, és ellöktem magamtól, közben mérgesen és fenyegetően néztem rá. Aztán kézzel-lábbal elmagyaráztam, hogy Isten soha nem taszít el magától, nem néz ránk haragosan és elutasítóan.

Emberek igen, de ő soha. Ez a kemény rab megértette és elsírta magát.

Nos, hát ilyen a mi Istenünk. Aki Hozzá jön, azt soha, semmiképpen nem taszítja el.

Ne félj, mert megváltottalak,

Neveden szólítottalak,

Karjaimba zártalak,

Örökre enyém vagy. 

Viruló réteken át

Hűs forrás felé vezetlek,

Pásztorod vagyok,

Elveszni senkit sem hagyok

Karom feléd tárom, kiárad áldásom;

Nem rejtőzöm el,

Szívem a szívednek felel,

Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Ne félj, mert megváltottalak,

Neveden szólítottalak,

Karjaimba zártalak,

Örökre enyém vagy. 

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,

Irgalmat lelsz a szívemben,

Örök feléd a hűségem,

Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.

Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,

Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

Ne félj, mert megváltottalak,

Neveden szólítottalak,

Karjaimba zártalak,

Örökre enyém vagy. ÁMEN