"Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött."

Pál levele a rómaiaknak 8:29

„Ez a huszártiszt olyan szimpatikus fiatalember, hogy a végén még megkedvelteti velem a tudatlanságot.” Nem is gondolnánk, kiről nyilatkozott így 1814-ben egy francia tiszt. Ezt a léha fiatalembert, aki vakmerő katonai akciókkal, előkelő bálok látogatásával és könnyelmű flörtökkel töltötte ifjú katonaéveit, Gróf Széchenyi Istvánnak hívták.

Akkoriban senki se gondolta volna, hogy ezt a könnyelmű huszártisztet Kossuth Lajos „a legnagyobb magyarnak” fogja nevezni. Senkinek eszébe nem jutott volna, hogy ez a „tudatlan” katonatiszt pár év múlva a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttében fog vezető szerepet játszani.

Senki nem sejtette, hogy ez a gondtalan fiatalember egyszer még a magyar közlekedés fejlesztésén fog fáradozni, amelynek eredményeképpen megindul a dunai gőzhajózás, valamint hajózhatóvá válik majd a Vaskapu. Ki mert volna arra gondolni, hogy ez a kitüntetéseivel hencegő katonatiszt építi majd meg az első Pestet és Budát összekötő hidat, a Lánchidat? Pedig ez a könnyelmű ifjú néhány évtized múlva Magyarország népéért fog aggódni. Megoldást keres a jobbágyok sorsára, keményen megfeddi a maradi nagyurakat, majd miniszterséget vállal az első magyar független kormányban. Talán 1814-ben még senki sem gondolta, de így történt. A napóleoni háborúk után az ifjú Széchenyi rádöbben élete ürességére, és rendkívüli szívóssággal próbálja bepótolni lemaradását.

Majd 1825-től kezdve minden tudását és erejét arra fordítja, hogy megjobbítsa a világot.

Talán belőlünk sem néznek ki túl sok jót. Hiszen ismernek minket. Ismerik gyerekkorunkat, csíntevéseinket, kiállhatatlan tulajdonságainkat, rossz szokásainkat, és csak legyintenek, mondván, „kutyából nem lesz szalonna”. Istennek azonban más terve van velünk.

Ő fiává választott bennünket, ami által Jézus testvérei lettünk. Nem kis dolog Jézus húgaként és öccseként élni a világban!

A bátyánkkal való barátját átformál bennünket. És habár ezt korábban senki nem nézte volna ki belőlünk, fokozatosan átvesszük szeretett bátyánk jellemét.

Előkelő családunk van, erről ma se feledkezzünk el!