Egy ősi dakota közmondás szerint, ha valakit szeretsz, annak a vigyora is mosoly, de ha valakit nem szeretsz, annak a mosolya is vigyor.
Ez a gondolat ugrott be ma, amikor a reggeli Igét elolvastam Példabeszédek könyve 10. rész 22. verséből: „Veszekedést kelt a gyűlölet, a szeretet fátyolt borít a hibákra.” (Kath.Biblia)
A szeretet fátyolt borít a hibákra. Sokszor szembesülhetsz azzal, nemhogy fátylat nem borít rá, hanem a lassan hegedő sebeket is kész és képes felszaggatni a szeretetlenség. Pálhegyi Feri bácsi egyik előadásában arról beszélt, hogy a konfliktuskezelés egyik alappillére, hogy engedjük, hogy a társunk távozzon egy kiskapun a vitából. Ha minden kivezető utat elzárunk előtte, akkor a konfliktus is csak fokozódni fog, sosem lesz béke.
A szeretet azonban kiskaput mutat. Tudom, hogy hibázott, de nem fogom emiatt a földbe döngölni, hiszen én is milyen gyakran hibázok.
A szeretet kiengedi az összeszorított öklömet.
Elengedteti velem a követ, amivel már majdnem megköveztem.
Ha valakit szeretsz, elnéző vagy iránta.
Ha nem tudsz fátylat borítani hibáira, ha nem tudsz kivezető utat engedni neki, ha nem engeded, hogy lerendezze, megbánja, ha mindig elő- előhozod neki, akkor tedd fel magadnak a kérdést: Szeretem ezt az embert? Ha igen, akkor nem lesz nehéz fátylat borítani hibáira. Ha nem szereted, akkor még tanulgatnod kell a Tízparancsolatot: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE