„Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.”

János apostol első levele 4:20

Az 1990-es években néhány hívő elhatározta, hogy Isten iránti szeretetüket közös összefogásban fogják kifejezni. Sokat imádkoztak, és buzgón tanulmányozták a szent írásokat, hogy minél jobban megismerjék Isten akaratát, és hogy minél közelebb kerüljenek a Mindenhatóhoz. A közösség mindegyik tagja komolyan vette Isten iránti elköteleződését, ami szinte elválaszthatatlanokká tette őket. A 90-es évek végére a hívők e kicsiny csoportja megértette, hogy Isten iránti szeretetüket a világ felé is ki kell fejezniük. Arra gondoltak, hogy valami olyasmit tesznek, ami nemcsak a szűk környezetük felé üzen, hanem az egész világ számára kifejezi az Isten iránti szeretetüket. Nem volt könnyű megszervezni a dolgot, rengeteg időt és energiát fölemésztett, de nem bánták, mert belülről az Isten iránti szeretet fűtötte őket.

Végül elérkezett a nagy nap, mikor elmondhatták az egész világnak, mennyire szeretik Istent.

Ez a nagy nap pontosan 13 évvel ez előtt volt, New Yorkban, amikor néhány muzulmán terrorista eltérített két utasszállító repülőgépet, és a World Trade Centerbe irányította. Ők voltak annak a buzgó hívő csoportnak a tagjai. Bizonyára te is értesültél akkor a történtekről, és valószínűleg nem az jutott az eszedbe, hogy ezek az emberek szeretik Istent. Pedig ők így gondolták. Ezek a terroristák azért támadták meg az Egyesült Államokat, mert úgy vélték, evvel Isten iránti szeretetüket fejezik ki. Habár ez több ezer emberéletet követelt, habár az egész világot egy mély gyűlölethullám kavarta fel, habár két véres háborút is eredményezett a merényletük (Afganisztán és Irak ellen), a fanatikus hívő közösség tagjai haláluk utolsó percéig meg voltak róla győződve, hogy Istennek tetsző dolgot hajtanak végre.

Nincs félelmetesebb ember, mint az a hívő, aki gyűlöli az embertársát. Nincs veszedelmesebb közösség, amely Isten szeretetéről beszél, de közben más közösségeket megvet és lenéz. Nincs képmutatóbb felekezet, mint amelyik a megbocsájtásról prédikál, de évszázadok óta haragot táplál a másképp gondolkodókkal szemben. Pedig nem egy ilyen ember van, nem egy ilyen közösség és felekezet, amelyik a gyűlöletet, a megvetést és a haragot saját identitásuk nélkülözhetetlen részévé tették. János azonban rávilágít arra, hogy az ilyen gondolkodás nem fér össze Isten szeretetével. Mielőtt ma reggel imádkoznál a Mindenhatóhoz, gondold végig, van-e olyan ember, olyan közösség, faj, nemzet, vagy vallás, amelyikkel szemben ellenséges érzületet, vagy egyszerűen csak ellenszenvet táplálsz magadban? Ha igen, akkor vidd ezt Isten elé, hogy az ő szeretete kiűzze belőled a gyűlöletet (János első levele 4:18)!

Csak úgy indulj el ma reggel otthonról, hogy Isten szeretetét viszed a szívedben!