„Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!”
Zsoltárok könyve 31. fejezet 4. verse
„Ha a Mindenhatónak erejében küzdünk, végül is az örökösök oldalán fogunk állni. Végül is diadalt aratunk. A legnagyobb feladatok, a legveszedelmesebb jelenetek még előttünk állnak.
Élet-halál harc vár ránk. Vajon felkészültünk-e rá? Isten még mindig szól az emberekhez. Különböző úton-módon szól hozzájuk. Vajon meghallják-e szavát? Vajon bizalommal tesszük-e kezünket az Övébe s mondjuk-e, vezess, irányíts engem!” (EGW. BT. Lelkészeknek 158. old.)
Amikor Nóé megépítette a bárkát, az emberek bolondnak nézték. Aztán amikor elkezdett esni az eső, és amikor egyre csak emelkedett a víz az emberek kezdtek dörömbölni a bárka ajtaján, és könyörögtek, hogy hagy mehessenek be, de akkor már késő volt. Az idő lejárt. Az ajtókat bezárták, és aki bent volt, az megmenekült, de aki kint maradt, azok mind elpusztultak. Szörnyű félelem és kiáltások.
A bárka a megmozdult és ide-oda hánykódott a vízen. Az emberek, akik kint maradtak az utolsó erejükkel próbáltak kapaszkodni, hogy hátha így megmenekülnek. Az állatok a bárkában kiáltással fejezték ki félelmüket, de a háborgó elemek között a bárka biztonságban haladt tovább. „Végtelenül erős angyalok kaptak megbízást megőrzésére.” (EGW PP. 70. old)
Te vagy az én sziklaváram, Aki menedéket és végső megoldást adsz. Érdekes, ahogy kéri a zsoltáríró, hogy vezess és terelgess. Nem mindig akadálymentes az út, ami a Megváltóhoz vezet, de ha az Úrra bízzuk magunkat, akkor nincs mitől félnünk!
Kapcsolódó bejegyzések:
Nem lesz többé halál
GALILEAI ASSZONYOK
NEM SZÉGYENÜL MEG ,AKI HISZ
JÉZUS KÜLDETÉSE