„Az Úr azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, se termetes növését, mert én megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”

1Sámuel 16:7

Legtöbbször úgy találkoztam ezzel az Igével, hogy milyen jó, mert Isten a szíveket látja, Őt nem lehet megtéveszteni, ismeri a legrejtettebb jó és rossz tulajdonságainkat is.

Ma azonban gondolkozzunk el kicsit az első mondatrészen. Ne nézd külsejét, se termetes növését. Érdekes, nem? Pedig Isten szereti a szépet. Ő teremtette. Eszter egy szépségverseny királynője lett. Dánielt kiválasztották a babiloni udvarba, mert szép arcú volt. Ruth kedvessége és szeretete kisugárzott és elbűvölte Boázt. Így lett a legbefolyásosabb földesúr felesége. József is szép arcú, szép termetű volt.

Isten gyönyörködik a szépségben, a tiszta tekintetben, a kedvességben. Akkor miért mondta Isai szép fiaira: Ne nézd külsejét, se termetes növését, mert én megvetettem őt? Hát, biztos, hogy nem a külsejük miatt! Valószínű, hogy a külső szépség nem párosult belső értékkel! Gyakran találkozhatsz napjainkban is csinos, flegma, szívtelen hölgyekkel, kigyúrt, arányos testalkatú lekezelő stílusú férfiakkal. Nem minden esetben rejt a kellemes, elragadó, csinos külső – értékes belső embert. 

Dávid is szép volt. Azt olvassuk róla, hogy egészséges, pirospozsgás. Hátha még ehhez egy daliás külső is párosult volna. Micsoda királya lett volna Izraelnek. Vagy ha a jóképű testvéreknek lett volna annyi pozitív jó tulajdonsága, amennyi Dávidnak volt. Hihetetlen királyuk lehetett volna.

Nagyon jó, ha valaki szép külsőt kapott Istentől. De ezerszer értékesebb a belső szépség. Isten örül a szépségnek, de igazán csak a belső értékeket díjazza. Így tehát akár csodaszép, arányos testalkatú vagy – akár kevésbé csinos, esetleg alacsony, kissé molett vagy éppen nagyon sovány – mindenképpen és elsősorban a belső tulajdonságaidra figyelj! Mert Isten előtt igazán csak a belső érték az ÉRTÉK.