Egyszer láttam egy családi filmet. Egy tini lány és a kisöccse már számtalan nevelőnőt a „sírba vitt” kiállhatatlan magatartásával. Aztán sokadikként megérkezett A NEVELŐNŐ, akit a nagylány gúnyosan csak „szolgáló”-nak nevezett, és ahol csak tudta, megszégyenítette. Holott ez a hölgy önzetlenül segített:  írni, olvasni tanította az analfabétákat, egyetemre járt, beteg édesapját gondozta, és hogy legyen egy kis pénze, elvállalta ennek a két rosszcsontnak a fegyelmezését, nagy szeretettel, odafigyeléssel.

A szolga-szerep nem igazán található vágyaid között. Inkább szeretnél főnök lenni, mint beosztott. Csak jobban hangzik, hogy „input, output manager” vagy, mint az, hogy portás, nem igaz? (Remélem, nem botránkozol meg az alábbi kis összeállításon. Minden viccben van valami kis igazság.)

Ma reggel ezt üzeni neked a te Istened:

„Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért” 

Máté 20:28.

S ha Jézus megengedhette magának ezt a szégyent, hogy szolgai formát vegyen fel, vajon Te és én, miért ne szolgálhatnánk önzetlenül, szeretettel?

Kedvenc könyvemben ezt találtam Jézus szolgálatával kapcsolatban:

„Amikor a tanítványok beléptek abba a helyiségbe, amelyben a vacsorát meg akarták enni, szívük tele volt haraggal. Júdás nyomakodott legközelebb Jézushoz, és Jézus bal oldalán telepedett le. János ült Jézus jobb oldalán. Júdás eltökélte, hogy elfoglalja a legmagasabb helyet, és a Jézus melletti helyet tartották a legmagasabb "legkiváltságosabb" helynek. Erre pályázott Júdás, az áruló.

Az egyenetlenkedésnek egy másik oka is támadt. Az ünnepen az volt a szokás, hogy egy szolga megmosta a vendégek lábát, és ez alkalommal is megtették az előkészületeket ennek a szolgálatnak az elvégzésére. A kancsó, a mosdótál és a törülköző már ott volt, elkészítve a lábmosásra. Szolga azonban egy sem volt jelen.

A tanítványok dolga lett volna a lábmosás elvégzése.

Sértett hiúságukból kifolyólag azonban a tanítványok egyike sem vállalkozott arra, hogy betöltse a szolga szerepét. Mindegyikük közömbösséget tanúsított, mintha nem lettek volna tudatában annak, hogy van valami feladat a számukra, amelyet valamelyiküknek el kell végeznie. Hallgatásukkal azt nyilvánították ki, hogy nem voltak hajlandók megalázni magukat ennek a szolgálatnak az elvégzésével.

 A tanítványok nem mozdultak meg, hogy szolgálják egymást. Jézus várt egy ideig, hogy lássa, mit akarnak tenni. Azután Jézus, az isteni Tanító felkelt az asztaltól. Levetette a felső ruháját, amely akadályozta volna mozdulatait, fogta a törülközőt és körülkötötte magát.

A tanítványok meglepett érdeklődéssel néztek Jézusra, és csendben várakoztak, hogy meglássák azt, ami következik. "Azután vizet töltött a medencébe és kezdte mosni a tanítványok lábait, és megtörölni a kendővel, amellyel körül volt kötve" (Jn 13:5). Jézusnak ez a tevékenysége kinyitotta a tanítványok szemét. Keserű szégyen és megaláztatás töltötte be szívüket. Megértették a szavakkal ki nem mondott dorgálást, és teljesen új fényben látták meg magukat.”

JÉ. Szolgák szolgája c. fejezet

Gondolkodj el ma azon, milyen az igazi szolgálat! Boldog leszel, ha önzetlenül gyakorolni kezded!