Két utazó. Egy öreg utazó-evangélista vonaton utazott. Beszélgetésbe kezdett egy kedves arcú fiatalemberrel.

- Én utazó vagyok - szólt a fiatalember pár általános megjegyzés után. Az evangélista a sok ezer kilométerre gondolt, amelyet életében megtett, s így válaszolt:

- Az vagyok én is. - Az üzletág, amiben utazom: drágakövek - folytatta a fiatalember. Az evangélista a mennyei drágakövekre gondolt, amelyekre minduntalan felhívta az emberek figyelmét, ezt felelte:

- Nálam is ez az eset. - Ez az első utam - mondta a fiatalember.

- Ó, én már 50 éve utazom e szakban - szólt az evangélista.

Az ifjú tovább beszélt:

- Saját házunkat képviselem, édesatyámnak utazom.

- Én is ezt teszem - felelt Isten szolgája. Majd így folytatta a fiatalember:

- Elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, mert ha hazamegyek, szeretnék édesatyámnak jó hírt vinni. Az öreg evangélista szemei csillogtak, s megindult hangon mondta: - Ez az én kívánságom is!

 A négylapos könyvecske. Az idős Baedeckemek, a szibériai börtönök áldott evangélistájának volt egy négylapos könyvecskéje, amelynek segítségével hirdette a raboknak az evangéliumot. Felmutatta a könyvecske első lapját, amely koromfekete volt, és így szólt: - Ilyen feketék bűneitek! Majd fordított egyet és megmutatta a könyvecske második lapját, amely vér-piros volt és így folytatta:

- Ilyen piros Krisztus vére, amely megtisztít minden bűntől s tiszta lesz szívetek, mint ez a lap s felmutatta a harmadik, a hófehér lapot. Végül a negyedik oldalt mutatta, amely aranyszínű volt, és így szólt:

- Azután az Úr bearanyozza, megdicsőíti azoknak életét, akik eljövetelét hűségesen várják...

Ami a nyelvtan-tudásnál fontosabb. D. L. Moody, a nagy evangélista egy utcai összejövetelen beszélt. Valaki közbeszólt:

- Ez beszél? Hiszen a nyelvtant sem tudja...

- Ön nagyon jól tudja a nyelvtant kedves barátom, de mondja: hány lelket vezetett nyelvtantudásával Krisztushoz? - válaszolt Moody.

 Egy beszédből. - Vezess Krisztushoz egy öreget  megmentettél egy egységet. Vezess Kisztushoz egy ifjút - megmentettél egy szorzótáblát!

 Az eredménytelenség oka. Egy fiatal prédikátor Spurgeonhöz, az igehirdetők fejedelméhez ment és érdeklődött, hogy miért nincsenek megtérések igehirdetései nyomán.

- Vár-e megtéréseket minden beszéde után? - kérdezte Spurgeon.

- Ó nem - válaszolt a fiatal igehírdető - persze, hogy nem várok megtérést minden beszédem után.

- Ez az oka, hogy nincs megtérés egy beszéde után sem - hangzott Spurgeon válasza.

 Gondolkozásra késztető kép. Egyik missziófolyóiratban egy kép jelent meg. Négerek pálmákat fűrészelnek rajta. A kép aláírásából megtudjuk, hogy ezeket a pálmákat száz éve ültette egy misszionárius - most imaház készül belőlük! IKorintus 15,58.

 A teher segít a túlsó partra. Egy misszionárius nehéz helyzetbe került. Egyik útján megfigyelte, hogy a bennszülöttek a sebesvízű hegyifolyón csak úgy tudtak átkelni, ha fejükön egy nehéz követ vittek át. Megértette Isten hozzá intézett üzenetét és hálát adott minden nehézségért.

 Nézz Jézusra! - Tudja-e, hogy miért kell most hanyatt feküdnie? - kérdezték az operált beteget.

- Nem tudom - felelt a beteg. - Hogy csak felfelé tudjon nézni...

 A kavicsos út és a rezeda. - Milyen csodálatos illatod van ma reggel - szólt a kavicsos út a szegélyén levő rezedához.

- Igen - felelt a rezeda - mert rám tapostak, és kipréselték minden illatomat.

- Engem is mindennap taposnak, de én annál keményebb leszek - szólt büszkén a kavicsos út.

 Készen vagy-e? Dr. Kidd tehetséges igehirdető volt, de néha különösen viselkedett. Egy ifjú  beszélte el:

- Egyik nap éppen a boltban voltam, betoppant lelkipásztorunk.

- Vártak engem? - kérdezte gyorsan.

- Nem vártuk - feleltem neki.

-No és mit csinálna, ha én volnék a halál? - kérdezte és anélkül, hogy választ várt volna, amint jött, oly gyorsan elsietett...