A bájosság receptje.

Egy kedves hívő öregasszonyt megkérdeztek, hogy hogyan őrizte meg üdeségét, mit használt, hogy ilyen bájos maradt.

- Ajkamra egész életemben igazságot, hangomra imádságot, szememre könyörületet, kezemre jótékonyságot, alakomra egyenességet a szívemre pedig mennyei szeretetet használtam - válaszolta mosolyogva.

Szelídség.

Stockmayer Ottó szolgálója egyszer leejtette a teli leveses tálat.

- Nem ütötte meg a lábát kedves? - kérdezte Stockmayer csendesen.

 Az új ruha.

Egy lelkész gyönyörű fekete öltönyt ajándékozott egy koldusnak. Másnap az országúton találkozott vele. Karján vitte a koldus az új ruhát.

- Azért adtam, hogy felvegye - szólt szemrehányóan a lelkész.

- Felpróbáltam, de nem olyan kényelmes, mint a régi; nem heveredhetek le benne az útszélen, mert minden porszem meglátszik rajta - védekezett a koldus. Róma 13, 

 Szép felelet.

Gyülekezeti felvételkor kérdéseket intéztek egy kínai öregasszonyhoz.

- Én egy tudatlan öregasszony vagyok - mondta alázatosan - olvasni sem tudok, hogyan tudnék felelni?

Tudom, hogy Krisztus lakik szívemben és Hozzá hűségesnek lenni minden kívánságom. Elég ez?

Egyhangúlag felvették.

Tökéletes gyülekezet.

- Én csak egy tökéletes gyülekezetnek akarok tagja lenni - kötötte ki valaki.

- Kedvesem, ilyen a földön nincs; majd a Bárány trónja előtt fogja megtalálni. De ha tökéletes gyülekezetem lenne, sem venném fel, mert abban a pillanatban tökéletlenné válna, mihelyt önt felvenném - válaszolt a lelkipásztor.

 A fehér papírlap.

- Minden tekintetben olyan tiszta vagyok, mint egy fehér papírlap - dicsekedett egy asszony.

- Vigyázzon csak, nehogy a Sátán ráírja a nevét - figyelmeztette szomszédasszonya.

 A dicsekvés átka.

Egy béka megkért egy gólyát, hogy vigye magával. Erre a béka szájába vett egy fűszálat, másik végét a gólya vette csőrébe és így utaztak dél felé. Repülés közben találkoztak egy daruval.

- Melyikőtök volt ilyen okos, hogy eszébe jutott e pompás gondolat? - kérdezte a daru.

- Én - nyitotta száját dicsekvésre a béka, s lezuhant és halálra zúzta

magát.

 Jó orvosság.

Rattich lelkész egyszer egy szomorú asszonynak egy orvosságos üveg tiszta vizet adott. Meghagyta neki, ha férje lépteit hallja, vegyen be egy evőkanállal szájába és addig tartsa benn, míg aludni nem megy - de nehogy előbb lenyelje, mert kárát vallja.

Egy idő múlva újra eljött az asszony és örömmel újságolta, hogy használt a szer, és még egy üveggel szeretne belőle.

Ekkor Flattich így szólt:

- Ott lenn a patakban van elég, maga is hozhat belőle...