Akár rabló is lehet...

Ha a véletlen úgy hozza, hogy az erdő mélyén két farkas találkozik, nem fognak nyugtalankodni amiatt, hogy a másik farkas.

Ha ugyanott két ember pillantja meg egymást, valószínűleg arra fognak gondolni, hogy nem rabló-e a másik...

Johann N. Nestroy nyomán

.....................

Tudja, ki vagyok?

Egy nagy egyetem történelem professzora záróvizsgát tartott az elsőéves diákjainak. Amikor lejárt a kétórás időkeret, bejelentette, hogy vége a vizsgának, és a diákok hozzák ki az asztalára a dolgozatokat.

A professzor hátradőlt székében, és végignézte, ahogy a 250 diák elmegy az asztala mellett, leteszi a dolgozatát, és kimegy a teremből. Volt, aki morgott, hogy nehéz volt a vizsga, volt, aki néma csendben hagyta el a termet.

Ahogy a professzor kezdte rendezgetni a három nagy halom dolgozatot az íróasztalán, észrevette, hogy egy fiatalember még mindig a helyén ül, és buzgón ír.

A professzor megköszörülte a torkát, de a diák láthatóan nem vette észre.

A professzor hangosan odaszólt:

- Fiatalember, vége a vizsgának! Jöjjön ide azonnal, és adja be a dolgozatát!

A diák fel sem nézett.

A professzor úgy döntött, hogy megleckézteti a fiatalembert. Hátradőlt a székében, és várt. Eltervezte, hogy amikor végre odajön a diák a dolgozatát beadni, ő cafatokra tépi a dolgozatot, és megbuktatja a diákot.

Eltelt öt perc. Majd tíz. Végül húsz perc múlva a diák becsukta a dolgozatát, és elindult a mostanra már tajtékzó professzor felé.

- Végeztem - mondta.

- Gondolja, hogy ezek után még elfogadom a dolgozatát? - hüledezett a professzor.

A fiatalember előrehajolt, végigmérte az asztalon sorakozó dolgozatokat. Szeme összeszűkült, és homlokán kisebb ráncok jelentek meg.

- Van fogalma róla, hogy kivel beszél? - kérdezte a fiú.

- Nem tudom, de nem is érdekel! - vágott vissza a professzor.

- Akkor jó! - mondta a diák. Azzal fogta a dolgozatát, bedugta az egyik papírhalom közepébe, és kisétált.

Alkalmazás: Akadnak olyan helyzetek, amikor érdemes névtelennek maradni. Sok mindent megúszhatunk, ha senki nem tudja, kik vagyunk.

Sokan azt gondolják, hogy a bűnt is megúszhatják. Úgy vélik, hogy annyi ember van a világon, Isten biztosan nem törődik egyetlen emberrel. Túlságosan lefoglalja az, hogy igazgassa a világmindenséget. Sokkal fontosabb dolgai vannak. Egyébként is ki lenne képes a nap minden percében nyomon követni több milliárd embert?

Hát, Isten. Nekünk nehéz elképzelni ilyen hatalmat, mert mi egy időben csak egy helyen tudunk lenni. Egyszerre csak egy dologra tudunk gondolni. Van, akinek még az is nehezére esik, hogy sétáljon és rágózzon egyszerre.

Úgy gondoljuk, ha Istent lefoglalja, hogy most éppen egy afrikai misszionáriusnak segítsen, akkor biztosan nem tud igazán figyelni ránk. Pedig tud.

Wayne Rice