Nem szégyelte magát

Carey Vilmosról, az áldott misszionáriusról beszélik, hogy mikor ebédre hívták India kormányzójának asztalához, sok magas rangú tiszt és főember ült az asztalnál. A magas rangú emberek meglehetősen fitymálva és lenézően viselkedtek Careyvel szemben. Az egyik tábornok azzal adta értésére lekicsinylését vele szemben, hogy hangosan kérdezte az egyik szolgától, aki az asztalra helyezte a tálakat:

- Mondja kérem, Carey úr - mielőtt misszionárius lett volna - nem közönséges cipész volt?

Carey meghallotta ezt a hangosan kiejtett kérdést, és ő maga válaszolt:

- Tévedés. Én csak cipőfoltozó voltam. Nem készítettem, csupán javítottam a cipőket. De ezt sem szégyellem.

D. L. Moody

..................

A szegényházból

Egyik vasárnap - egy barátom társaságában - mentem az összejöveteli hely felé, ahol Igét kellett hirdetnem, amikor az úton mellettünk haladt egy nagyon szép hintó, amelyben egy idősebb hölgy és egy fiatal ember ült.

- Tudod, ki volt az a fiatalember, aki a kocsiban ült?

- Nem.

- Nézd meg azt a szép völgyet a szép parkkal és a gyönyörű épülettel!

- Látom.

- Ez valamikor mind annak a fiatalembernek az apjáé volt. A férfi iszákos lett, könnyelműen eldorbézolta minden vagyonát, s nyomorultul, szegényen halt meg, felesége pedig a szegényházba került. Az a fiatalember, aki a hintóban ült azzal az idős hölggyel, a legderekabb emberek egyike, akit az életben valaha ismertem. Az ifjú dolgozni kezdett, és éjjel-nappal szüntelen dolgozott, míg a családi vagyont vissza nem szerezte. Az édesanyja ezután természetesen nem maradt tovább a szegényházban. Most ismét ott élnek a szép házban, amelyben férjével lakott, s most fiával együtt mentek a templomba.

- Az eset egy nagyon szép illusztrációt ad nekem - feleltem.

- Az első ember, Ádám, a paradicsomban ingyen eladta az örökségünket, de az Úr Jézus, a második Ádám, visszaváltott bennünket - ha szabad így kifejeznem magamat - a szegényházból, és királyokká, papokká tett. Ezt jelenti a megváltás. Krisztusban megnyertünk mindent, amit Ádámban elvesztettünk, sőt még többet is. Az emberek tudatlanul és megvetéssel tekintenek Jézus Krisztus vérére, eljön azonban az idő, amikor ez nagyobb értéket jelent, mint a világ minden kincse.

D. L. Moody