„Az Úr azonban így felelt neki: 'Márta, Márta sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.'”

Lukács evangéliuma 10:41-42

Épp a konyhában tettem-vettem, amikor közeledő léptekre lettem figyelmes. Bátyám, Lázár közeledett Jézussal és többi tanítványtársával együtt. Gyorsan eléjük siettem, és kértem őket, jöjjenek be hozzánk, pihenjenek meg nálunk. Örömmel fogadták meghívásomat. Mária is otthon volt, és amint vendégeink megérkeztek és leültek, ő is melléjük telepedett.

Örültem a vendégeknek, mert tele volt a ház, de tudtam, sok teendővel jár, hogy mindannyiuknak elegendő ételt készítsek. Így hát, miután mindenkinek sikerült kényelmes helyet kínálnom, munkához is láttam. Arra vágytam, hogy a lehető legjobban érezzék magukat, ezért igyekeztem az ételt a legfinomabban elkészíteni. Annak tudata, hogy már biztosan éhesek, és még nincs étel előttük, nyugtalanná tett. Aztán hirtelen a vendégek felé néztem, és dühös lettem. Nem csak nekem kellene itt sürögnöm-forognom! Van egy testvérem, akinek ugyanúgy oda kellene figyelnie a vendégekre, de ő ehelyett mit tesz?! Ül és nem tesz semmit. Pedig mennyi mindenben segíthetne! Gyorsabban elkészülhetnénk, és nem szégyenkeznénk, hogy ilyen sokáig kell várniuk. És különben is, igazságtalanság, hogy „mindig” csak én dolgozom, ő meg csak ücsörög. Csak hallgatja Jézust, ahelyett, hogy égne keze alatt a munka. Tudom már! Szólok Jézusnak, hátha ő jobb belátásra bírja:

„Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen!”

Biztos voltam benne, hogy Jézus, az igazságos majd az én pártomra áll, és jó belátásra bírja Máriát. Szinte hallottam is a válaszát: „Mária, Mária, nem szép dolog, amit teszel! Segíthetnél testvérednek, s így előbb végezne a munkával. Már eléggé éhesek vagyunk.”

Legnagyobb megdöbbenésemre azonban Jézus nem így reagált. Mélyen a szemembe nézett, úgy, hogy éreztem, jobban ismer, mint gondolnám. Látja, hogy milyen könnyen ingerült leszek, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezem, ha nem úgy haladok a munkával, ahogy szeretném, és azt is tudta, hogy hányszor aggódom, nyugtalankodom azért, mit is hoz számunkra a jövő. Látta félelmeimet és azt, hogy mindezek minden energiámat felemésztik, úgy hogy már nem jut időm az elcsendesedésre, imádságra, a testvéreimmel való kötetlen beszélgetésre.

Szavai sokáig fülemben csengtek: „Márta, Márta sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”

Ezután Jézus sokszor megfordult nálunk, és mindig örömmel fogadtuk, de ez a látogatása mély nyomot hagyott bennem. Hálás voltam neki, hogy megmutatta nekem, mennyivel fontosabb a jobb részt választani először. Nem mondom, hogy minden könnyen ment ezután, de törekedtem. És nem egyszer volt elég időm arra, hogy leüljek Jézus lábához, és hallgassam beszédét.

Jézus lábainál neked is van egy szabad hely. Sok teendőd között, amit ma el kell végezned, ne felejts el leülni lábaihoz, hogy meghallgasd, mit üzen ma számodra!

Válaszd a jobb részt, amit senki sem vehet el tőled!