"Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.

 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak."

Zsoltár 27,5-6

Isten a biztonság, a menedék és a védelem minden benne bízó számára. Ennek a védelemnek van ideje és helye is.

Az idő a veszedelem napja. Az, amikor személyesen bajban vagyunk, amikor bennünket fenyeget valami veszély. Veszedelem napja az is, amikor együttesen az egész közösséget fenyegeti a baj. Mint az Ószövetség idején számos alakalommal, ha ellenség támadta meg Isten népét, legyen az külső, vagy belső ellenség, emberi vagy nem e világi, hanem földöntúli. Minden olyan támadás annak számított, ami egzisztenciájában és identitásában veszélyeztette őket, akadályozta küldetésük megvalósulását. Isten tudatni akarja, hogy minden esetben számíthatunk Rá.

A hely az Isten sátra, a Tabernákulum, a Szentsátor, ahol maga Isten lakozik. Az a hely, amit bár ember készített Isten útmutatása szerint teljes engedelmességgel és teljes odaszentelődéssel, mégsem képes befogadni teljesen a mindenség Urát, mert Ő olyan nagy, hogy a piciny sátor csak lábának zsámolya lehet csupán. Ebben a sátorban minden talpalatnyi hely Istené és Őrá emlékeztet minden tárgy és minden, amit teszünk ott. Az udvarban elhelyezett oltár emlékeztet bennünket a megváltásunkra, a szent kenyerek asztala Isten mindennapi gondoskodására, a hét ágú mécses a tőle kapott világosságra, a füstölő oltár a Vele való állandó imaközösségre. A Szentek Szentje pedig a folyamatos megtisztulás, megszentelődés lehetőségére és drága Krisztusunk közbenjárására érettünk.

Maga a sátor egy sziklán állt a Sion hegyén. Ma ezen a hegyen, Jeruzsálemben ma egy sziklamecset van, de az igazi szikla, a Krisztus ennek ellenére még mindig rendelkezésünkre áll. Nem mi mászunk fel a sziklára, hanem Isten helyez rá bennünket. Olyan kép ez, mint amikor a szülő felemeli a gyermekét és egy biztonságos helyre juttatja ez által. A gyermek képtelen lenne magától oda jutni, szüksége van a segítségre!

Az ember teljes védelmét maga Isten teremti meg. A mi dolgunk, hogy elfogadjuk azt és elismerjük. Ennek az elismerésnek a jele, hogy részt veszek az imádatban, kétféle módon is. Hitem kifejezem az által, hogy magam is áldozatot mutatok be és dicséretet is énekelek. Vallásom gyakorlásában kifejezem a hálám és az örömöm, mivel még ellenségeim előtt is emelt fővel járhatok.