„Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”

Márk evangéliuma 13:37

Jézus sokszor beszélt második eljövetelének körülményeiről, előzményeiről, és az erre való felkészülésről. Volt, hogy példázatokban szólt, de alapvetően nyíltan beszélt arról, hogy visszatérése előtt a világ minden mással el lesz foglalva, csak azzal nem, hogy őt várják. Akik nem hittek/hisznek benne, azoknak nem is mond sokat ez a felhívás: „vigyázzatok”.

Az útra készülő ember kiadja szolgáinak a feladatot, majd elmegy, de nem mondja meg pontosan meddig lesz távol. Jézus arról beszél példázatában, hogy mivel senki nem tudja visszatérésének idejét, mindig ébernek kell lenni.

Mit jelenthez az éber vigyázás? Mi a baj azzal, ha valaki a várakozás közben elalszik?

A szolgák tudják a dolgukat, de úgy tűnik, hogy az elhúzódó várakozás közben megfeledkeznek kötelességükről, vagy tudatosan elhanyagolják azokat. Úgy kezdenek el viselkedni, mintha soha nem lenne számonkérés. Máté azt is feljegyzi (Máté 24:45-51), hogy a gonosz szolga így gondolkodik: „Késik az én Uram, és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel…” Ezzel ellentétben az „okos” szolgát munkában találja Ura, mikor megérkezik.

Azért kell vigyázni, nehogy túlzottan magabiztosan legyünk, miközben elhanyagoljuk mindennapi kötelességeinket.

Aki elérhetetlen távolságba teszi Jézus eljövetelét, nem érzi kellőképpen tettei súlyát, „elalszik” – abban az értelemben, hogy nincs tudatában a körülötte lévő valóságnak.

A várakozás a jellemünket, és Jézushoz, és egymáshoz való viszonyunkat is nyilvánvalóvá teszi. Aki úgy él, mintha nem lenne advent és ítélet, valójában nem hisz igazán a visszatérő Megváltóban, ezért nem is várja őt.

Középiskolás koromban a tanműhelyben néha magunkra maradtunk osztálytársaimmal. A tanár kiadta a feladatot, majd kiment egy időre. Ekkor látszott igazán, hogy ki veszi komolyan a tanárt, és a feladatát. Volt, aki szépen tette, amit kellett, mások elkezdtek egymással szórakozni, és voltak, akik megfogtak egy szerszámot, hogy ha megjön a tanár, úgy tűnjön, mintha nagy munkában lennének. Ezek a pár perces távollétek sok mindent elárultak rólunk.

Jézus eljövetelét nemzedékek sora várta. Hol türelemmel és szolgálva, hol megfeledkezve róla. Hiszem, hogy már nem kell sokat várni. Addig is éljünk úgy, mintha bármelyik pillanatban itt lehetne!