„És így szólt hozzám: „Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van. Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is.”

Jelenések könyve 22. fejezet 10-11. verse

Egy tanteremben a vizsgabizottság, és öt diák, akik tételt húznak. Én vagyok az utolsó.

Végignézem, hogy az előttem kihúzott tételeket mind tudom, könnyűek. Csak egy tételt nem akarok húzni, a tizenkilencest. Azt nem tanultam meg. 11-14-ig átnéztem, azokról tudok mondani valamit, a többit, nagyjából tudom.

A kedvencem, a hatos, még bent van, nem húzta senki. Talán majd én, de még ketten vannak előttem. –Jaj de jó a következő is valami mást húzott. Most én jövök. Húznom kell. Lassan közelítek a tételsor felé, mintha a kezem megérezné, hogy merre kell keresni a kedvencemet, a hatos tételt (a munkakör értékelés, fogalma célja stb...) Egy-két másodperc az egész, de hosszú perceknek tűnik a keresgélés.

És akkor az következik, amit a legkevésbé vártam. A 19-es. Kész, itt a vége a mai napnak, ennek a vizsgának. Tudtam semmi esélyem arra, hogy bármit is kihozzak a tételből.

Azért leültem, hátha mégis eszembe jut valami, és közben próbáltam eljátszani, hogy nem estem pánikba. Akkor tudtam, hogy ez nem az én napom, és azt mondtam, bárcsak kihagyhattam volna ezt a napot. Ma mindenki előtt leszerepelek, és ott a rektor helyettes is, aki jó vizsga fejében nyári gyakorlatot ígért. Minden elúszott, csak ez járt a fejemben. Majd szólítottak, kiültem az első padba, a bizottság elé.

A fehér lapra, amit azért kaptam, hogy a gondolataimat rögzítsem a tétellel kapcsolatban a nevemen és a dátumon kívül semmi sem állt. Ekkor már mindegy volt. Az utolsó esélyem is elszállt, meg fogok bukni. Ilyenkor már nem lehet mit csinálni.

Ez a történet megpróbálja tükrözni azt a helyzetet, amiben élünk. Egyszer számot kell adnunk, maradéktalanul. Hiába mondjuk, hogy tételsor felét megtanultuk, de a másik felébe bele sem néztünk.

Egyszer számot kell adni róla, akkor, amikor azt gondoljuk, ezt biztos nem fogja kérdezni senki. Ez az idő közel van, nagyon is közel. Ezért nem mindegy, hogy mennyire vagy felkészült.