Fenyegető jövendölés. Habakuk próféta látomása.
Meddig kell még kiáltanom, URam, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz!
Miért kell látnom a romlottságot, és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad.
Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet.
Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék!

Hab 1,1-5.

VÁRAKOZÁS

Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra. (Hab 2,1)

Kevés olyan dolog van, ami annyira letöri eltökéltségünket vagy próbára teszi hitünket, mint a várakozás. Bár nehezen tudjuk elfogadni, Isten úgy időzít, ahogy jónak látja. Habakuk Istennel való beszélgetését panaszkodással kezdi. Siránkozásában követeli Isten figyelmét. Igazságért esedezik a körülötte lévő erőszakot és igazságtalanságot látva Júdában. Hogy engedhet meg Isten ilyen gonoszságot? De az ítélet Júda népét sújtja. Még meghökkentőbb, hogy Isten Júdával szembeni ítéletének végrehajtóit Habakuk még gonoszabbnak tartja, mint Júda népét.
Amikor megkérdőjelezzük Isten tetteit, valószínűleg nem várunk választ, de Habakuk igen. Ugyan nem teljesen értette Isten tervét, de megfogadta, hogy vár. A Szentírásból nem derül ki, hogy a próféta milyen sokáig imádkozott és várt Isten tervére, ám Habakuk kitartó maradt, és várta Isten válaszát. Habakuk imádsággal teli reakciója megerősíti hitét és engedelmességét Isten iránt:
„De én vigadozni fogok az ÚR előtt, víg örömre indít szabadító Istenem.” (Hab 3,18)
Habakuk megmutatja számunkra annak az értékét, ha Isten válaszára kitartóan várakozunk.

Imádság: Örökkévaló Istenünk! Köszönjük, hogy meghallgatod a panaszainkat. Adj türelmet, amíg válaszodra várunk! Ámen.

Várni fogok Isten ígéretére.
Hazael Alvarado Hernández (Mexikó város, Mexikó)