Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
Jézus pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"
Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."

Lk 10,25-37.

SENKI NINCS ELFELEJTVE

Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta. (Lk 10,33)

Gyakran felkeltette a figyelmem, hogy Jézus példázatában elismerését fejezi ki a társadalomból kirekesztett iránt. De a közelmúltig nem figyeltem arra, hogy a tíz leprás közül, akiket Jézus meggyógyított, az egyetlen, aki visszament és megköszönte Jézusnak a gyógyulását, szintén samaritánus volt (Lk 17,11-19). A nő a kútnál, akinek Jézus Messiásként nyilatkoztatta ki magát, szintén samáriai volt (Jn 4,3-42).
Egy alkalommal nagyon kirekesztve éreztem magam a társadalomból, megcímkézve és félreértve. Nem láttam kiutat ebből a helyzetből.
De Jézus Krisztus kinyúlt értem és meggyógyított. Az ő élő vize betöltötte testi, gondolati és lelki szomjúságomat.
Olyan embereket hozott be az életembe, akiknek szolgálatukra lehettem, amely helyreállította méltóságomat, és fontosnak érezhettem magam. Jézus mindig látja valódi értékünket, és felemel minket erre a szintre.
Jézus nemcsak elfogadja azokat, akiket a világ kivet, hanem gyakran különleges elismerésben és figyelemben részesíti őket.
Nem számít a rangunk vagy a körülményeink, Jézus senkiről sem feledkezik el.

Imádság: Drága Urunk! Köszönjük, hogy segítségünkre vagy, amikor úgy érezzük, hogy mások elfelejtettek. Segíts látnunk valódi értékünket! Ámen.

Jézus szemében senki sem kitaszított.
Victoria Walsh (Montana, USA)