Jézus mondja: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is?
Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?"
"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Mt 6,25-34.

ÚJ ÉLET REMÉNYSÉGE

Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. (Jób 14,7)

Visszajöttem Natal városából, ahol hét hosszú évet töltöttem a családommal. Majdnem 50 éves voltam, és új területen akartam magam kipróbálni egy sikertelen szakmai tapasztalat után. A kilátásaim nem voltak túl ígéretesek. Amikor imádkoztam Istenhez, és beszéltem az akkori helyzetemről, észrevettem a lakótelepen egy nagy fát, amely rendkívül ki volt száradva. Időnként ágak estek le róla, veszélyeztetve azokat, akik éppen elhaladtak alatta. Nem láttam semmi reményt a fa túlélésére, és úgy gondoltam, hogy ki kellene vágni.
Eljött a tavasz, és az egyik reggel kimentem az erkélyre, hogy ismét megnézzem a fát. Levelekkel teli és gyönyörű volt, hatalmas zöld lombkoronával!
Abban a pillanatban éreztem, hogy Isten a szívemhez szól: "Úgy fogok cselekedni az életeddel, mint ahogy ezzel a fával tettem." A szívem megtelt boldogsággal, reménnyel és Istenbe vetett bizalommal.
Ma megújult és sikeres szakember vagyok. Újjászülettem az aszály időszaka után.
Isten csodát hozott az életembe, amely a kudarcos történetet győzelemre, az ő dicsőségére fordította.
Isten hűséges, mérhetetlenül jó és örömét leli a gyermekei jólétében.

Imádság: Örökkévaló Istenünk, kérünk, segíts azoknak, akiket az élet kudarcai és nehézségei kiszárítottak, hogy megtalálják benned az új élet reményét! Ámen.

Isten mindent újjátehet az életemben.
Alexandre de Azevedo (Rio de Janeiro, Brazília)