CSENDBEN LENNI
Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! (Zsolt 46,11)
Nappali tagozatos hallgató vagyok, teljes munkaidőben dolgozom az egyetemi diákönkormányzatban, és van egy részmunkaidős kiskereskedelmi állásom is. Szeretem az Urat, de észrevettem, hogy imádságaim nagyrészt a kimerültségemről szólnak. Úgy érzem magam, mintha ezer különböző irányba húznának egyszerre. A kétségbeesés pillanataiban felkiáltok, és "ima-nyilakat" lövök az ég felé - személytelen, meggondolatlan kéréseket, mint például "Uram, add, hogy ma jó napom legyen", vagy "Istenem, segíts... mindenben!"
Ha lenne egy percnyi csendességem, amelyben minőségi időt tölthetnék Istennel, biztos, hogy valami megzavar: értesítés, e-mail, telefon vagy fax. Ahhoz, hogy igazán Istenre tudjak figyelni, ki kell kapcsolnom a telefont, bezárni a laptopomat és ki kell iktatnom minden egyéb zavaró tényezőt.
A Zsolt 46,11 azt mondja: "Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" Úgy gondolom, Isten ugyanolyan elszántan akar velem beszélni, ahogy én vele. Ha zavartalanul lehetek Isten jelenlétében, s tényleg megpróbálok rá koncentrálni, megtapasztalom, hogy van mondanivalója számomra. Ha nyugalomban és csendben vagyok, végül meg is tudom hallani őt.
Imádság: Kegyelmes Istenünk, segíts odaszánnunk az időnket és a figyelmünket, hogy jobban szolgálhassunk téged. Ámen.
Túl szétszórt vagyok ahhoz, hogy meghalljam Isten hangját?
Abby Marten (Oklahoma, USA)
Kommentáld!