Jézus mondja:
1 "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.
2 Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.
3 Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,
4 és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.
5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.
6 Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül?
7 Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe!
8 Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig.
9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt.
10 Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen,
12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.
13 Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem?
14 Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked."

Mt 20,1-14.

SOHA NINCS TÚL KÉSŐ

A gazda azt mondta a munkásnak: "Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked." (Mt 20,14)

A férjem egy jó és intelligens ember volt, de életében sok nehézségben volt része - az aggódás és a problémák halmaza, melyek a vállait nyomták, a lelkére is ránehezedtek. Utolsó hónapjait kórházban töltötte, ahol sokkal mélyebben elgondolkodhatott dolgairól, mint bármikor azelőtt. A betegségéből fakadó gyengesége ellenére lelki erőt nyert, és újjászületett egy új és teljes életre.
Utolsó földi hónapjaiban békességet talált Istennel és embertársaival való kapcsolatában. Krisztusba vetett hitéről tett tanúbizonyságot, amikor arról beszélt, hogy nem kell nehéz terheket cipelnünk magunkkal. Az Isten hűsége felől való nagyobb megbizonyosodása megnyitotta szívét a mélyebb hit és az Istennel való személyesebb kapcsolat felé.
A férjem elmondta nekem, hogy úgy érzi, azok a nyomasztó terhek, melyeket azelőtt viselt, teljesen eltűntek.
Ismerve a szőlőmunkásokról szóló példázatot (Mt 20,1-14), nagy hálával tölt el az a bizonyosság, hogy íme ez az utolsó munkás is a nyugalomnak ugyanazt az ajándékát kapja, mint a korábban az Úrhoz távozott valamennyi más embertársa.

Imádság: : Urunk, köszönjük a mindenki számára szóló ígéretedet, hogy nyugodalmat találhatunk már itt a földön, és még nagyobb örömet odaát a mennyben. Ámen.

Az élet alkonyán kinek van szüksége az örömüzenetre?
Maria L Simóes (Sao Pauló, Brazília)