1 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!
2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!
3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.
4 Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.
6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt!
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát,
Zsolt 95,1-7.
CSODÁLAT ÉS TISZTELET
A hegyek ormai is az övéi. (Zsolt 95,4)
Mindig is szerettem a hegyeket. Lehet az alacsony, hosszan elnyúló, mint az arkansasi Ozark-hegység, vagy a drámai képet nyújtó piramis alakú hegycsúcsok a Svájci-Alpokban, a hegyek fensége és titokzatossága mindig nagy hatással van lelkemre. Amikor azonban az észak-karolinai Smoky-hegységbe költöztem, attól tartottam, hogy ha naponta fogom látni a hegyeket, elveszítem majd a csodálatos látványuk iránti lelkesedésem. Azt gondoltam, egy idő után természetesnek fogom venni.
Napról napra nőtt azonban a hegyek iránti csodálatom. Mindig ugyanazt a hegyet látom az ablakomból, de sohasem néz ki kétszer egyformának. Az egyik nap a hegycsúcs felhők mögé rejtőzik, másnap viszont kiemelkedik az alatta gomolygó ködből. Olykor teljesen zöldnek látszik a lejtőin lévő fáktól. Az időjárás változásával viszont kékes árnyalatban pompázik.
Gyenge a hasonlat, de valahogy így van, hogy minél több időt töltök Istennel imádságban, igeolvasással vagy a közösségben, annál csodálatosabbnak látom őt. Minél többet vagyok vele, annál kevésbé tartom jelenlétét természetesnek. Egyre nagyobbra értékelem fenségének megnyilvánulásait, mióta átélem, hogy naponta velem van.
Imádság: : Istenünk, áldunk dicsőséges és fenséges voltodért. Tégy minket szereteted és teremtett világod hű sáfáraivá. Ámen.
Istennel az ember szíve érzékenyebbé válik.
Mike Macdonald (Észak-Karolina, USA)
Kommentáld!