„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.”
Jelenések könyve 21. fejezet 23. vers
Bár a Biblia majd minden oldala egy-egy meghívás az örökkévalóságba, a mennyországba, mégis, ha mint konkrét helyről szeretnénk megtudni többet, nagyon kevés információt találunk.
Bizony csupán szimbolikus leírásokra vagyunk utalva azzal kapcsolatban, hogy mi hogyan fog kinézni; „minden csupa arany”, „drágakő alapok”, „üvegtenger”, „egy Krisztus trónjától fakadó folyó”, stb.
Aztán ott van az a Krisztusra vonatkozó Bibliavers, melyet az Új földdel kapcsolatban is idézni szoktunk: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor.2:9)
S hogy miért van ez így, miért nincs pontos leírás a kezünkben a mennyről? Egy lelkipásztor egyszer így magyarázta:
„Az embereknek sok kérdése van az örök élettel kapcsolatban, melyekre a Szentírásból csak részben kapunk választ. S ennek okát egy példával illusztrálnám:
Képzeljünk el egy olyan ebédhez megterített asztalt, ahol a menü; spenót és utána desszertként csokoládétorta. A legtöbb gyermeknek végtelenül nehéz lenne megenni a spenótot, ha közben állandóan a tortával szemezhet.
Így van ez velünk is, ha Isten mindent elmondott volna nekünk arról, ami ezután következik, azt hiszem, nehéz lenne megbirkóznunk itt lenn a spenóttal.”
Emellett, számomra nem is annyira az a lényeg, hogy milyen színű virágok, milyen állatok, hogy kőből, fából, vagy téglából készült házak lesznek-e ott.
Az igazán fontos és nagyszerű, hogy maga az Isten lesz velünk, hogy végre megszoríthatjuk Jézus kezét, átölelhetjük Őt és fülébe súghatjuk:
Köszönöm, hogy itt lehetek Veled!
Kommentáld!