Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg. Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. (Zsoltárok 20, 8-9)

A huszadik zsoltár a király zsoltárok közé tartozik. A királyért való könyörgés fontos szerepet töltött be a nép életében és még erőteljesebben kellett a királyért könyörögni, amikor valami veszély fenyegette, ha háborúba készült. Ilyen helyzet áll a huszadik zsoltár hátterében is és a 2-6 versben a papok könyörgését olvashatjuk. Talán ismerős ez ma is. Könyörgünk Istenhez elöljáróinkért, hogy úgy tudják vezetni a nemzetet, hogy az a legjobb legyen, Isten akaratával megegyező lehessen.

Abban a háborúban, ahol az Istenéi küzdenek azokkal, akik Isten nélkül élnek ott egyértelmű bukás tapasztalható az istentelenek számára. Azok, akik Isten nélkül járnak „meghanyatlanak, és elesnek”, de akik Istenéi felkelnek és felsegítik egymást. Ezeket a verssorokat egy személy mondja, és az Úr nevéről emlékezik meg. Segítségül hívja az Úr nevét, és biztosítva érzi magát arról, hogyha el is esne, lesz, aki felsegíti, aki megragadja a karját és együtt tovább mehetnek.

Mégis úgy látjuk, hogy egyesek becstelen módon jutnak előre, nem hívják segítségül Isten nevét, és még csak nem is tesznek semmilyen említést róla. Az Isten ismer és tud mindent, és egy biztos, hogy Ő az ígéreteivel nem késik. Mi nem tudhatjuk az idejét és a módját az isteni igazságszolgáltatásnak, de az aki Isten nevét segítségül hívja, és hite van az Isten mindenhatóságában, egész biztos, hogy választ kap minden kérésére és kérdésére. Nem feltétlenül akkor, amikor mi gondoljuk, hanem akkor, mikor az számunkra a legnagyobb hasznot hozza

Történet:
Egy keresztény asszonytól, aki mozgásában korlátozott személy és orvosi papírjai igazolják nehézségeit elvettek minden támogatást. A jogos támogatást, amelyet megérdemelten kapott évekig, most visszavonták, egészségessé minősítették, mindezt azért, hogy a leszázalékoltak létszámát (és így a támogatottak létszámát) csökkentsék. Az asszony és egész családja értetlenül állt a dolog fölött. Pereskedés lett az ügyből, és másfél évig húzódott el. A végeredmény: Az asszony jogos követelése jogerőre emelkedett, megkapta a visszavett támogatást egy összegben, és az összeg kamatját is. Időközben a ház, amelyben éltek egyre rosszabb állapotba került. A támogatást, amelyet most egy összegben kapott meg, teljes egészében a ház korszerűsítésére tudta fordítani. Ennyi pénzt máshogy nem tudott volna megspórolni, de az Isten látta a módját annak, hogy hogyan tud segíteni az asszonynak és családjának is. E közben megtanultak egyszerűbben élni, és jobban megbecsülni a kapott anyagi javakat, tudva azt, hogy mindenük, amijük van, az Istentől van!
ÁMEN