Tanítványaihoz pedig így szólt: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket.
Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok.
Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek."

Lk 12,22-31.

LASSÚ JÁRMŰVEK
Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek. (Lk 12,31)

Gyönyörű őszi nap volt. A feleségemmel Észak-Karolina hegyei közt motoroztunk. Nagyon izgatott voltam az utunk miatt. Estére el kellett érnünk az úti célunkat, de úgy döntöttünk, hogy a zsúfolt, kamionnal teli autópálya helyett a sokkal festőibb hegyi úton haladunk.
Egy kanyar után megláttunk két kamiont magunk előtt. Utána jobban kellett figyelnem a forgalomra.
Az jutott eszembe, hogy így nem élvezhetem a csodás tájat. Megkönnyebbültem, hogy a kamionok azért folyamatosan haladnak, hisz megelőzni egy kamiont (nem is beszélve kettőről) nem tűnt túl biztonságosnak az Appalache hegység kanyargós útjain.
Hirtelen azonban lelassult a haladásunk.
Egy jól megrakott billenő kocsi kanyarodott a kamionok elé. Feleségemmel beletörődtünk, hogy ez bizony egy lassú út lesz.
De a következő kanyar után egy nagyon hosszú egyenes szakasz jött, és szemből sem láttunk közeledő kocsit. Bőven volt lehetőségünk megelőzni mind a három lassú járművet.
Az jutott eszembe, hogy gyakran idegeskedek, hogy Isten az én határidőnaplómhoz igazítja-e az imakéréseim teljesítését. Az egyenes út előttünk arra emlékeztetett, ha bízunk Istenben, elengedhetjük az aggódást, és élvezhetjük életünk útját.

Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy meghallgatod imáinkat. Segíts figyelnünk válaszodra és vezetésedre! Ámen.

Ráhagyatkozhatok az Úr irányítására.
Raymond W. Appel (Wisconsin, USA)