Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: "Ne kívánd!" De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn. Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa. A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által.
Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.

Róm 7,7-25.

JÓT TENNI
Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. (Róm 7,19)

Amikor a kislányom úgy 2-3 éves lehetett, a korára jellemző hisztiket produkálta. Ha bajt csinált, sírni kezdett, és csak azt hajtogatta: "Jó akarok lenni". Sok fejtörést okozott nekem ez a válasza.
Pál ugyanerről a problémáról ír a Rómaiakhoz címzett levelében. Jót akart tenni. Tudta, mit várnak el tőle, és azon igyekezett, hogy példa lehessen másoknak. Ez nem volt könnyű, hisz ember volt és nem tökéletes.
Nekünk is az a dolgunk, hogy példát mutassunk. Tudjuk, mi az elvárás felénk, de a bűn miatt nem könnyű csak jót cselekedni. Isten tudja, hogy gyengék vagyunk, ezért kegyelmet gyakorol és megbocsát, amikor elesünk. Ha olvassuk a Bibliát, hogy vezetést kapjunk, és imádkozunk megbocsátásért, Isten meg fog áldani minket.
Isten segítségével "jók lehetünk".
Marqueta Reedy-Engle (Ohio, USA)