Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek.
Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.

Fil 2,12-18.

PANASZ VAGY HOZZÁJÁRULÁS?
Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja. (Róm 14,19)

Az egyik vasárnap az istentisztelet után véletlenül meghallottam két gyülekezeti testvér rövid beszélgetését. Az egyik férfi azt mondta: "Nem sok mindent kaptam a mai istentiszteleten." "Én sem" - válaszolta a másik. Nem szívesen hallottam ezt, de be kellett vallanom, nekem is hasonló panaszom volt.
Gyakran megyünk úgy a gyülekezetbe, hogy kíváncsian várjuk, vajon mit fogunk kapni aznap. Azt viszont nem kérdezzük meg magunktól, hogy vajon mi mit tudunk adni másoknak.
Talán megújulhatnának a gyülekezeteink, ha kevesebbet panaszkodunk, és az energiánkat inkább mások bátorítására fordítjuk. Az egyik vasárnap a gyülekezetben egy asszony jött hozzám, akinek a férje éppen kórházban volt. Izgatottan mesélte, hogy a férje beszélt a Krisztusba vetett hitéről egy nővérnek.
Miután együtt imádkoztak, a nővér elfogadta Jézust megváltójaként, majd megosztotta ezt az élményét másokkal is. Az asszony lelkesedése rám is átragadt, lelkem megvidámodott, és így válaszoltam: "Dicsőség az Úrnak!"
Története rámutatott, hogy sokféleképpen szolgálhatjuk a közösség épülését. Megdicsérhetünk másokat a szolgálataikért, önkéntes munkát végezhetünk, nagylelkűen adakozhatunk, felismerhetjük mások szükségét és imádkozhatunk.

Imádság: Istenünk, bocsásd meg én-központú hozzáállásunkat! Mutasd meg, hogyan buzdíthatunk másokat! Ámen.

A kevesebb panaszkodásnak és a több törődésnek jó hatása van!
Wayne Greenawalt (Illinois, USA)