Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?
Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.
Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele.
Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.
Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.
Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.
Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!
A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.

Ézs 53,1-9.

"FIZETVE"
Nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg. (1Kor 6,19-20)

Erős szél fújt, amikor azon az áprilisi estén vacogva álldogáltunk a város lépcsőjén. Hálásak voltunk, hogy gondoltunk a meleg kabátra, kesztyűre és sálra. Bár nem voltunk profi énekesek, az énekünk minden szava szívből jött: "Egy áprilisi estén, a tavaszi szélben, láttam a juhot a bárányaival, és Isten Bárányára gondoltam." ("All in the April Evening" írta: Katharine Tynan, zene: Hugh S. Robertson, 1911.)
A vásárlók elsiettek mellettünk. Nem kétséges, hogy minél hamarabb otthon szerettek volna lenni, a meleg kandalló előtt. Lehajtott fejjel siettek, szinte észre sem vettek minket.
A szemben álló pékség még nyitva volt, és betértek néhányan, hogy vegyenek a gusztusosan kirakott kenyérből és süteményekből. De amikor a pénztárcájukért nyúltak, azt mondta nekik az eladó: "Már ki van fizetve." Semmivel nem tartoztak a vásárlásért.
Keresztény missziós csoportunk aznap este minden vásárlást kifizetett. Szerettük volna eljuttatni az emberekhez a húsvét üzenetét: Nem csak a kenyér és a sütemény van ingyen. Jézus már megfizette a bűneinkért az árat, Isten megbocsát, és Krisztust követve új életet kezdhetünk.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy a te áldozatod lehetővé tette számunkra a bűnbocsánatot. Ámen.

Hogy köszönöm meg Istennek az üdvösség ajándékát?
Carol Purves (Carlisle, Anglia)