Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne.
Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
Zsolt 40,1-5.
A BIZTONSÁGOS ÚT
"Sziklára állította lábamat, biztonságossá tette lépteimet." (Zsolt 40,3)
Hideg, szeles vasárnap reggel volt Alaszkában. Az utak olyan csúszósak voltak, hogy még négykerék-meghajtású járművemet is nehéz volt irányítani, hacsak nem maradtam az útszegélyen, amit az útmunkások kaviccsal szórtak le.
Útban a templom felé elmentük két gyerek mellett, akik a jeges úttesten csúszkáltak, bukdácsoltak, és a szél hatására majdnem lehetetlen volt talpon maradniuk. Feleségem kikiabált nekik: "Menjetek a kavicsos útszélen, ott sokkal könnyebb!"
Gyorsan odacsúsztak a legközelebbi szegélyhez. Hálásan "köszönöm"-öt kiabáltak az újra megtalált biztonságérzetért.
Isten mindig felkínál nekünk egy követendő utat. Sajnos, néha letérünk erről, figyelmünk elkalandozik. Ennek eredményeként lecsúszunk Isten útjáról, és az élet viharainak pofonjaiba ütközünk. Lelki egyensúlyunk visszanyerése nem egyszerű.
De áldásban van részünk, hiszen mindig Urunk figyelő tekintete kísér. Ha elcsúszunk, Isten nemcsak, hogy a helyes út felé hív, de eljön értünk, kézen fog, és biztonságba vezet.
Imádság: : Istenünk, mutasd meg utad, és óvj meg az eltévedéstől! Ámen.
Bármilyen messzire eltévedtünk, a segítség csak egy imánkba kerül.
Jack Aiken (Alaszka, USA)
Kapcsolódó bejegyzések:
MEGLEPETÉS
ADVENT 3. VASÁRNAPJA
ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA
ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA- ADVENTI REMÉNY