Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.  "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal,  helyet se adjatok az ördögnek.  Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.  Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.  És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára.  Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.  Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. 

 Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei,  és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként."

Ef 4,25-5,2.

A KESERŰSÉG SÚLYA

Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. (Zsid 12,15)

Húsz éve az udvarunkon lévő fenyő még csak egy kis csemete volt. Karókra volt szükség ahhoz, hogy megóvjuk a letaposástól. Most a házunkat árnyékolja. Azonban nemrég egy téli vihar során az alsó ágak a földet súrolták a jég és hó súlya alatt. 

A súlytól meggörnyedt fa láttán magamra ismertem. Évekig engedtem, hogy egy gyermekkoromban elszenvedett erőszak és édesanyám halálának terhe elszívja energiámat, és megakadályozza lelki fejlődésemet. Engedtem, hogy a harag és megbántottság keserűséggé növekedjen. Ahelyett, hogy arcomat imádságban Istenhez emeltem volna - aki a nehézségeket a javunkra fordítja - megkérdőjeleztem a mennyei Atya jóságát. 

Amikor végül a nap megolvasztotta a jeget és havat, a fenyőnk ugyanolyan magasan és dicsőségesen állt, mint a vihar előtt. A fával ellentétben, mi megválaszthatjuk, hogy hogyan válaszolunk a fájdalmas helyzetekre. Élhetünk a keserűség súlya alatt, vagy engedhetünk Isten szeretetének, hogy megolvassza szívünkön a jeget. A keserűség megfoszthat bennünket Isten jelenlétének tudatától. Ha azonban nyitottak maradunk Isten felé, és bízunk az ő soha véget nem érő szeretetében, óriási erőt és örömöt nyerhetünk.

Imádság: : Mennyei Atyánk, szabadíts meg minket minden keserűségtől, ami a szívünkben maradt. Ámen.

Isten szabadulást ígér a keserűség megpróbáltatásaitól. 

Teresa Dickhoner (Ohio, USA)