Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett.  Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az, így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!"  Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid Fia, könyörülj rajtam!"  Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!" Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!"  Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz.  Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt mondta: "Mester, hogy újra lássak."  Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton.

Mk 10,46-52.

A KÖNYÖRÜLET GYAKORLÁSA

(Bartimeus) ... így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!"

(Mk 10,47)

Sokan hallották a tömegben, hogy Bartimeus könyörületért kiáltott. Jézusnak volt gondja arra, hogy megálljon, szót váltson vele, és meggyógyítsa őt. Bartimeus, aki vak volt, ledobta magáról a kabátját, felugrott, és Jézushoz sietett. Nem kerülte el Jézus figyelmét, hogy könyörületért esedezett. 

Amikor egy barátom elárult engem, mélyen megbántódtam. Arra gondoltam, hogy senkit se érdekel, mit érzek belül. Ó, mennyire vágytam arra, hogy meghallgasson valaki! De úgy tűnt, senki sem törődik velem. 

Idővel megértettem, hogy Isten gondomat viselte, és nem feledkezett meg rólam akkor sem, amikor más rám se hederített. Fájdalmas élményem biztosított engem Isten szeretetéről és korlátlan hatalmáról. Tudatosult bennem, hogy Krisztus mindig meghallja, ha könyörületért fohászkodom, és felismertem, hogy én is lehetek érzékeny a körülöttem élők kiáltására. 

Kinek van ma szüksége a te jelenlétedre és megnyugtató szavaidra? Te is lehetsz Isten kegyelmének a követe.

Imádság: : Drága Istenünk, segíts, hogy érzékenyek legyünk a körülöttünk élők szükségeire. Taníts minket, hogy Jézushoz hasonlóak legyünk. Ámen.

Isten megérti szívünk legmélyebb sóvárgásait, és segítő kezet nyújt. 

Thomas Jakob (Mumbai, India)

IMÁDKOZZUNK, HOGY GONDOSKODÓK ÉS FIGYELMESEK LEGYÜNK!

Áprily Lajos:

Bartimeus

Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz 

megérintette fénytől szűz szemem, 

világgá lett a bús világtalanság, 

s öröm borzongott át a lelkemen.

Koldus-kövem felett, a tér derengett, 

arcom felé egy arc világított, 

s káprázva néztem hívó, mély szemébe 

Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.

Szép volt, anyám, szememmel símogatni 

virág selymét, gyümölcsök bársonyát, 

vagy messze-húzó út ívét követni 

a dús vetésű Jordán-tájon át.

Ma is csodám a csillagsűrüs éjjel, 

a nyári éj, mely csóvákat hajít, 

a virradat, mely kútvízhez kicsalja 

a város nőit és galambjait.

Jerikó minden színe birtokom lett. 

Egész világ. De meddig lesz enyém? 

Ha börtönömbe holnap visszahullnék, 

tán elhullatnám s elfelejteném.

A pálma zöldjét, esti domb liláját, 

barna leányrajt, bíbor rózsatőt. 

De lelkem mélyén hordozom halálig, 

hogy láttam Őt, anyám, hogy láttam Őt!