Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.  Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.  A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,  hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.  Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.  De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.  Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?  Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.  Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.  Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.

Róm 8,18-27.

A LÉLEK IMÁDSÁGA

Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

(Róm 8,26)

Édesanyám egy beteggondozó intézetben töltötte életének utolsó hét esztendejét. Betegségének a tünetei az Alzheimer-kóréhoz voltak hasonlóak. Idők múltán fokozatosan elveszítette logikus gondolkodó képességét. Beszéde, cselekvése összefüggéstelenné vált, és már sem a családtagjait, sem a barátait nem tudta felismerni. Az egyik alkalommal egyedül találtam őt, amint az asztalkája mellett ült és imádkozott. 

Abból, amiket mondott mit sem értettem, de biztos voltam benne, hogy Istennel próbál beszélgetni. Eltűnődtem, Isten vajon megérti-e? Elképzelhető, hogy az, akinek az agyában a gondolatok egyetlen masszában gomolyognak, még képes lehet Istennel kapcsolatot tartani? A választ a Rómaiakhoz írt levélben találtam meg: "a Lélek segít a mi erőtlenségünkön", és továbbítja Isten felé az imádságainkat, még akkor is, ha mi képtelenek vagyunk azokat szavakba önteni. 

Az apostol szava megnyugtatott. Anyukám elmeállapota lehet bármilyen gyenge, attól ő még bizonyosan vigaszt nyer Istentől. Erre a Szentlélek a biztosíték.

Imádság: : Mennyei Atyánk, kérünk, adj bizonyosságot vigasztaló jelenlétedről szeretteinknek és minden egyes embernek, aki már nem képes imádkozni hozzád. Ámen.

A Szentlélek imádkozik azokért is, akik az imájukhoz nem találnak szavakat. 

Rich Allen (Oklahoma, USA)