"Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják."

Máté evangéliuma 7:14

Valószínűleg mindannyian ismerjük a Magyar népmesék rajzfilm sorozatot. Elég sok megnézhető a YouTube-on is. A gyermekeim időnként újra nézik őket, és néha hívnak, hogy nézzem velük.

Amikor úgy kezdődik a mese, hogy "volt egy öreg király, és annak három fia...", akkor tudhatjuk, hogy a legkisebb lesz a végén, aki "boldogan élt, míg meg nem halt". Ha úgy kezdődik, hogy "volt egy szegény ember, és annak annyi gyereke, mint a rosta lika, meg eggyel több", biztosak lehetünk benne, hogy a legkisebb lesz az a végén, akinek a király odaadja a lányát meg a fele királyságát. A mesékben gyakran a legkisebb, leggyengébb, legesélytelenebb, legszerényebb, legalázatosabb lesz az, aki célba ér. Nem azért ők győznek a végén, mert ők a legkevésbé esélyesek, hanem általában azért, mert a többi szereplőhöz képest rendelkeznek valami erkölcsi többlettel: hallgatnak az öregek tanácsaira, segítenek a náluk elesettebbeken, önzetlenek, kitartók, és így tovább. Viselkedésük eltér a társaikétól, és gyakran ellentétes a világ megszokott működésével. Ugyanúgy, ahogy az Isten országa logikája ellentétes a világ logikájával.

Jézus is egy ilyen "logikátlan" döntésre hív minket. A fenti mondat előtti versben így biztat:

„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon.”

Máté evangéliuma 7:13

Menjünk be a szoros kapun, pedig a többség a tágas kaput használja. Ráadásul a tágas kapuhoz széles út vezet, míg a szoros kapuhoz csak egy keskeny ösvény.

A széles út és tágas kapu a jól bejáratott, ezért népszerűbb, könnyebb, gyorsabb megoldásokat jelenti, míg a keskeny út és szoros kapu a nehezebb, küzdelmesebb, kitartást igénylő, és ezért kevesek által választott életutat. A baj nem is a méretekkel van, vagy a választók számával, hanem az út minőségével. Ettől lesz más az, ami a kapun túl várja az utazókat.

Mindannyian tudjuk saját tapasztalatból, hogy a könnyebb megoldások csalogatnak. Miért dolgozzunk, tanuljunk, küzdjünk ugyanazért többet, ha egyszer könnyebben is elérhetjük? Miért együnk kevesebbet vagy egészségesebben, miért mozogjunk többet, ha egy kis tabletta is megszünteti a gyomorégést, vagy segít leadni a fölösleges kilókat? Hosszan sorolhatnánk a hasonló szituációkat. Akik ezeket a könnyebb megoldásokat választják, általában érzik, hogy kompromisszumot kell kötniük a lelkiismeretükkel, és erkölcsileg helyesebb volna a másik mellett dönteni, de... Akik a "de" utáni gondolatokra hallgatva hozzák meg döntéseiket, a széles út utazói lesznek. Minden egyes így meghozott döntés egyre jobban elkötelez emellett az életmód és gondolkodásmód mellett.

DE... és ez egy újabb "de", ezen lehet változtatni! Éppen ezért Jézus arra kér, hogy ne legyen ott a döntéseinkben a könnyítő "de", hanem döntsünk a lelkiismeretünkkel és Isten útmutatásaival összhangban, még akkor is, ha az a megoldás a rögösebb, meredekebb, több erőfeszítést és lemondást igénylő, vagyis "nem logikus". Mert ez az út minőségében más lesz. Belső békességgel ajándékoz meg, mert nem tettünk erőszakot a lelkiismeretünkön, és a keskeny kapun túl vár ránk az élet! Az az élet, amely után mindannyian vágyunk, és amely messze felülmúlja minden várakozásunkat. Ráadásul a helyes döntések megvalósításában az lesz a segítségünk, a keskeny úton az lesz az útitársunk, Aki szintén számtalan "logikátlan" döntést hozott földi élete során. Készen állsz az utazásra?