„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van.”

Filippi 4.11

Vannak, akik nagyon nehezen élik meg, ha a dolgok rendje megváltozik, ha nem élhetik a megszokott módon az életüket. Vannak, akik hajlamosak a hiányosságokat, hibákat meglátni, akik megtalálják azt, amiért morgolódhatnak. Te hogy vagy ezzel? Mennyire vagy rugalmas? Milyen könnyen alkalmazkodsz a változásokhoz? Megtalálod a helyed (feladatod, szolgálatod) a megváltozott körülmények között, vagy a régit siratod?

És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!"

(angol fordítás szerint:milyen gyönyörűségesek azoknak léptei, akik jó hírt hoznak...Róma 10:15)

Érdekes, hogy néhány hang, mint például a tűz ropogása, a teáskannából áradó gőz fütyülése, az apró harangok csilingelése, vagy egy alvó kisbaba édes szuszogása milyen jó érzéssel, melegséggel tölt el.

Amikor a szívet melengető hangokra gondolok, mindig eszembe jutnak a kórházi folyosón végiglépkedő ismerős lépések hangjai,mert ez mindig a látogatók közeledését jelentette!

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.”

(Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet 11.vers)

Annak idején a gépjármű oktatóm nekem is sokszor mondogatta; Használd a tükröt! Az a jó sofőr, aki többet néz a visszapillantó tükörbe, mint előre. Különösen a forgalmi vizsgán ügyelj arra, hogy találkozzon a tekinteted a vizsgabiztoséval.

"Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják."

Máté evangéliuma 7:14

Valószínűleg mindannyian ismerjük a Magyar népmesék rajzfilm sorozatot. Elég sok megnézhető a YouTube-on is. A gyermekeim időnként újra nézik őket, és néha hívnak, hogy nézzem velük.

Amikor úgy kezdődik a mese, hogy "volt egy öreg király, és annak három fia...", akkor tudhatjuk, hogy a legkisebb lesz a végén, aki "boldogan élt, míg meg nem halt".

Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.

143. Zsoltár 8.

Három és fél évvel ezelőtt majdnem vak voltam. Egy nap három orvosnál is jártam, és egyszer csak egy sötét szobában találtam magam, nem volt rajtam más, mint egy kórházi hálóing. Egyedül voltam a gyorsan gyengülő hitemmel. Akkor, három és fél évvel ezelőtt, a sürgősségi osztályon derült ki, hogy azonnali műtétre van szükségem, mert egy hatalmas daganat fejlődik az agyalapi mirigyemen.

„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.”

Máté evangéliuma 25:14-15

Milyen igazságtalannak tűnik Isten – gondolhatnánk, amikor a talentumokról szóló példázatot olvassuk. Miért van az, hogy a gazda egyik szolgáját olyannyira értékeli, hogy 5 talentumot ad neki, míg a másikat annyira becsüli, hogy csak 1 talentumot kap?

„Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak”

(Római levél 8,1)

Teljes nyugalom vett körül. Csendben ültem az ablak előtt bibliámmal és imanaplómmal az ölemben, tökéletes békességet sugallt minden. De a szívem ismerős fájdalomtól volt nehéz.

Egész életemben jártam gyülekezetbe. A "Csodálatos Kegyelem" című ének épp olyan ismerős volt, mint az altatódalok, amikkel édesanyám ringatott, ám Isten-képem inkább hasonlított egy mérges, távoli bíróhoz, mint gyöngéd, megbocsátó Édesapához.

„Az én Istenem kielégíti majd minden szükségteket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.” 

Fil 4:19

Isten biztosan előre látta azokat az eseményeket gyermekei életében, amelyek miatt ők majd aggodalmaskodni fognak. A legérettebb keresztények is gyakran eltúlozzák, és szorongva nyögnek gondjaik terhe alatt. Aggódunk a személyes dolgaink, a családi problémák, anyagi gondjaink miatt, szorongással töltenek el múltbeli és eljövendő történések.

„Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta. Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a növekedést adó Isten.” 1Kor 3,6-7

 Tizennégy éves voltam, mikor becsengettek hozzánk.

Iskolatársaim voltak, ezért anyu beengedte őket. Benyomultak a szobámba, ott álltak zavartan, mögöttük az ifjúsági lelkésszel. Egyikük megszólalt, és hívott engem a gyülekezetbe. Egy másikuk, mialatt egyik lábáról a másikra állt, megkérdezte, beszélhet-e nekem Jézusról.

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” Jak 4,17

Olyan nap volt, mint a többi, mikor a barátnőm egy csomót tapintott ki a lábában. Semmiség, nem foglalkozott vele. Egy héttel később a csomó jóval nagyobb volt. Most már komolyan vette, elment az orvoshoz, és a tesztek igazolták a ki nem mondott feltevést: rák.

A következő öt évben barátai imádsággal és gyakorlati gondoskodással vették körül.

„Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem.” Jer 17,14

Fivérem gyógyult drogfüggő. Húsz évig hiányzott családunkból kábítószerproblémái miatt. Sokszor hittük halottnak, s a statisztikák alapján már nem is élhetne.

De Isten a restaurációs szakmában dolgozik. Fel akar újítani, meg akar gyógyítani mindenkit, aki Hozzá tér.

„Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.” 

2Kor 4,7 

„Hova tűnt az a kecske?”- motyogta értetlenül a fiatal beduin pásztor. Felkapaszkodott a sziklákon, hogy folytassa a keresést. Hőség volt, ő pedig egyre jobban idegeskedett. 

Egy sötét barlang szájához érkezvén, nem akarta tölteni az időt azzal, hogy bemegy hiába, inkább behajított egy követ. Ám a remélt, fájdalmas mekegés helyett csörömpölést hallott.

„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” 

1Péter 5:6

Szoktad néha azt érezni, hogy bizonyos kapcsolatokat nehéz sínen tartani? Esetleg épp most próbálsz tisztán látni egy bonyolult, kusza, kiszámíthatatlan szituációban?

Néha még a megfelelő szavakat is nehéz megtalálni, amivel egy beszélgetés kordában tartható. Bár nagyon hasznos a megbeszélés, előfordul, hogy a párbeszéd elkezd körbe-körbe járni, és nincsenek termékenyítő szavak, amik tovább billenthetnék.

„Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” Jn 13,14.15

Egyik nap a fiammal beszélgetve megjegyeztem, hogy jó ügyvéd lehetett volna belőlem. Szeretek kideríteni dolgokat, igazolni az állításaimat, kiállni az igazság mellett. Nem vágyként említettem, csak egy futó megjegyzés volt egy kellemes, spontán délutáni beszélgetés közben.