„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van.”

Filippi 4.11

Vannak, akik nagyon nehezen élik meg, ha a dolgok rendje megváltozik, ha nem élhetik a megszokott módon az életüket. Vannak, akik hajlamosak a hiányosságokat, hibákat meglátni, akik megtalálják azt, amiért morgolódhatnak. Te hogy vagy ezzel? Mennyire vagy rugalmas? Milyen könnyen alkalmazkodsz a változásokhoz? Megtalálod a helyed (feladatod, szolgálatod) a megváltozott körülmények között, vagy a régit siratod? Megtalálod miért lehetsz hálás, vagy a legjobb dolgokban is megtalálod, mit kifogásolhatsz?

A mai bibliaversnek – úgy érzem – különleges aktualitása van. A koronavírus európai terjedése miatt  vannak korlátozások, és számíthatunk továbbiakra is. A gazdasági következmények pedig még ezután éreztetik majd hatásukat. Egy dologban biztosak lehetünk: nehezebb időszak előtt állunk.

„...mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” Filippi 4.11/b-13

Pál apostol szavai arra biztatnak, hogy az alkalmazkodás, az öröm, a hálás lelkület megtanulható, begyakorolható. Amikor a különböző életkörülmények között keressük Istent, keressük azt, hogy mit jelent szeretet szerint élni és szolgálni, akkor tanuljuk azt, hogy a jólét ne tegyen elbizakodottá és könnyelművé, a nélkülözés pedig ne tegyen keserűvé és lázadóvá. Simon Tamás László fordításában így hangzik a 11. vers második fele: „mert én megtanultam, hogy a körülményektől független maradjak.” Milyen nagy dolog, amikor valaki nem a körülmények játékszere sem egzisztenciájában, sem lelki érzelmi állapotában!

Azt hiszem egyikünk sem születik úgy, hogy megelégedett azzal, amije van. Mindannyian öröklünk bizonyos hajlamokat, és gyermekként magunkba szívjuk azt a légkört, ami körülvesz bennünket. Így lehet, hogy alaptermészetünk szerint borongós, elégedetlenségre hajlamos emberek vagyunk. Ennek azonban nem szükséges így maradnia!

Teljesen átformálódhat a lelkületünk, ha megtanuljuk azt, hogy minden körülmények között bízzunk Krisztusban, és így megerősödjünk. Megtanulhatjuk más nézőpontból, Isten terveit kutatva értékelni az eseményeket. Van egy mondat, amely nekem sokat segített: „Neveljük rá lelkünket, hogy legyen reményteljes.” Életünk teljesen átformálódhat, hiszen a gondolkodás megújulásán keresztül vezet az út a változáshoz.

Legyen áldott a napod!