Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára.  Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől.  Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük.  Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!"  Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit.  Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!"  És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent.  Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent.  Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt.

ApCsel 3,1-10.

AMIRE LEGKEVÉSBÉ SZÁMÍTUNK

Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!" (ApCsel 3,6)

Gyermekeim kicsi korukban, ha egy játékot szerettek volna, gyakran mondták: "Anyu, nekem erre szükségem van!" Mennyei Atyánk gyermekeiként mi sem vagyunk különbek. Olykor nem is arra van leginkább szükségünk, amiről azt gondoljuk. 

A mai igerészben a templom kapujába fektetett koldus úgy gondolta, hogy leginkább pénzre van szüksége. Születése óta nyomorék volt, és nem tudta előteremteni a mindennapi megélhetéshez szükséges jövedelmet. Éppen ezért pénzért koldult. 

Ha Péter és János pénzt adott volna neki, akkor legsürgetőbb szükségei ki lettek volna elégítve, de az élete nem változott volna meg. Másnap megint ott koldult volna a kapu előtt. Péter azonban látta, hogy többre van szüksége - a fizikai és lelki gyógyulásra. A koldus azon a napon megváltozott emberként hagyta el a kaput, Istent dicsőítve. Tudott járni! Nem azt kapta, amit kért, hanem amire szüksége volt. 

A mi bölcs Istenünk is továbblát a mi kéréseinken. Sok évvel ezelőtt azt kértem Istentől, hogy adjon meg egy konkrét állást a férjemnek. Nem történt meg. Azóta a szervezetnél több vezetőcsere volt. Isten kegyelmesen egy másik helyre küldött bennünket, ami 13 év óta stabilan működik.

Imádság: : Atyánk, köszönjük, hogy mindig azt kapjuk tőled, amire szükségünk van. Ámen.

Isten általunk munkálkodik, hogy betöltse mások szükségeit. 

Cathy Bryant (Texas, USA)