Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. (Zsolt 46,11)
Kora tavasszal, miközben a kertemben gyomláltam, észrevettem egy eperpalántát, amely korábban nem volt ott. Csodálkoztam, vajon honnan került oda, én biztosan nem ültettem.
Aztán eszembe jutott, hogy az előző évben vettem egy faládát, amely egy cserepet, némi virágföldet és epermagokat tartalmazott.
A magokat elültettem a cserépbe, napfényes helyre raktam a teraszomon, és egész tavasszal meg nyáron locsoltam. A magok alig hajtottak ki, így ősszel csalódottan öntöttem ki a cserép kiszáradt tartalmát a kert sarkába. Egy év múlva egy virágzó eperpalántára bukkantam ott.
Ez a kis palánta bátorsággal töltött el. Gyakran, ha zaklatott, csalódott vagyok, és félek, úgy elborít a reménytelenség, hogy legszívesebben feladnám.
Most, látva az eperpalántát a kertemben, arra gondolok, hogy Isten mindig munkálkodik.
Nem számít, milyen kilátástalanok a körülményeim, vagy mivel kell megküzdenem. Isten reményt és bátorságot önt belénk, hogy szembe tudjunk nézni az élet kihívásaival.
Imádság: : Drága Istenünk, ha elbátortalanodunk és feladnánk a küzdelmet, emlékeztess rá, hogy te sosem hagysz cserben minket. Ámen.
Ha engem el is borítanak a hullámok, Istent sohasem.
Elizabeth A. Methe (Massachusetts, USA)
Kapcsolódó bejegyzések:
MEGLEPETÉS
ADVENT 3. VASÁRNAPJA
ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA
ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA- ADVENTI REMÉNY