Jézus mondja:  "Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.  Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.  Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,  mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.  Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?  Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?  Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?  A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."

Mt 25,31-40.

AZ IGAZI AJÁNDÉK

Amikor megtettétek ezeket... velem tettétek meg. (Mt 25,40)

Meghatódva álltunk a karácsonyfa előtt, a szobában néhány gyertya égett, édes fahéj és fenyőillat itatta át a levegőt. Nagy izgalommal bontogatták a gyerekek csomagjaikat, melyekben ott lapultak a szerény ajándékaik. Évek óta csak a legszükségesebbek, alsóneműk, zoknik. Tudták, hogy nem áll módunkban nagy dolgokat venni és adni, de mégis örültek, ahogy mi, szülők is a saját készítésű rajzaiknak, verseiknek. Könnyes szemekkel hallgattuk, mikor felolvasták rímes soraikat. A szívük legmélyéről feltörő őszinte, tiszta gondolatok, tele végtelen szeretettel, többet érnek bárminél... 

Lányomat a magyar tanárnője pár hónappal később benevezte egy verspályázatra, amelyre a karácsonyra nekünk írt kis alkotását adta be. Az eredményhirdetésre együtt mentünk, a család és a tanárnő. A zsúfolt nézőtéren ülve élveztük a verses-zenés műsort és vártuk a zsűri döntését. Ekkor elhangzott a lányunk neve és az a vers, amelyet tulajdonképpen nem is erre a versenyre írt, hanem szüleinek. Ismét gátakat akartak törni bennünk a könnyek, a vers másodszor is egy olyan érzéssel ajándékozott meg, amit szavakkal kifejezni nem lehet. 

Mi is valójában az ajándék? Egyeseknek a külső, a pénzen vett tárgyi dolgok, másoknak a szívből fakadó, szeretettel átszőtt cselekedetek, mozdulatok, szavak, Istenünknek is ez az utóbbi a kedvesebb...

Imádság: : Istenünk, segíts továbbadni ajándékaidat! Ámen.

Hogyan tudnék ma ajándékot adni valakinek? 

Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)