Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére. Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak.” Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma. (Zsid 3,13)

BÁTORITSÁTOK  EGYMÁST

Nem sikerült a vizsgám. Habár csak egyszer fordult elő, de talán ez volt a legfontosabb évem. Miért? Utolsó éves voltam a bibliaiskolában, és szükségem volt a kreditpontokra, hogy megkapjam a bizonyítványt. 

Egy évvel korábban úgy éreztem, feladom. Féltem a folytatástól, mert úgy éreztem, nem leszek képes elvégezni az iskolát. S azon a napon úgy tűnt, félelmeim valóra váltak. Sírni kezdtem, ahogy a szívem egyre erősebben dobogott. 

Isten azonban nem hagyott magamra. Bátorított, hogy tartsak ki, és próbáljam meg befejezni az iskolát, és nem hagyott el a szükség idején. Isten két embert küldött hozzám. Imádkoztak értem, elmondták, hogy fontos vagyok nekik, és bátorítottak, hogy folytassam a munkám. A lelkem megerősödött, és Isten erővel ruházott fel. S annak köszönhetően, hogy az a két ember időt szakított rám, hogy bátorságot öntsenek belém, képes voltam letenni a vizsgáim és befejezni az iskolát. 

Egymás bátorítása építi a keresztyén közösséget, és segít továbbhaladni, amikor úgy érezzük, hogy feladjuk a harcot.

Imádság: : Istenünk, segíts, hogy bátorítani tudjuk egymást, hisz nem tudhatjuk, mikor akarja valaki épp feladni a harcot. Ámen.

A bátorítás szavai reményt ébresztenek és építik a közösséget. 

B. J. Ward IV (Kentucky, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ELBÁTORTALANODOTT DIÁKOKÉRT!