„Mert ha te most hallgatsz, más helyről jön segítség és szabadulás a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királyi méltósághoz?” Esz 4,14

 Kislányom egy könyvvel a kezében elterült a függőágyon. Szeret történelmi ihletésű regényeket olvasni, amik elrepítik a lelkét egy más korba, ahol az élet sokkal jobb volt.

„Anya, úgy szeretném, ha máshol és máskor születtem volna!” – hallom tőle gyakran.

Én is könnyen belecsúszom a hasonló gondolatok csapdájába. Látva a pozitívnak nem igazán nevezhető változásokat kultúránkban, én is vágyakozom az előttünk élt nemzedékek nyugodtabbnak látszó világába. Vágyakozva gondolok arra, mennyivel könnyebb volt annak idején felnevelni a gyermekeket, gondoskodni a családról, osztozni a hitben.

Az ilyenfajta gondolatok elcsüggesztenek, néha az jut eszembe, hogy kár is próbálkozni, reménytelen az egész.

Eszter könyvét olvasva a Bibliában, rá kell jönnöm, hogy akárcsak Eszter életében, Istennek igenis célja van azzal, hogy épp most és épp itt élek.

Fiatal nőként elkerült zsidó családjából Szuzába, Xerxész perzsa király palotájába, tizenkét hónapos felkészülésre. A szépségét ápolták, fejlesztették, hogy készen álljon a királlyal való találkozásra, aki új királynőt akart magának választani.

Eszter nagyon megtetszett a királynak, és őt választotta királynőnek. Bár a király kegyeiben érezhette magát, Eszter nem tárta fel zsidó eredetét. Ám mikor híre terjedt, hogy terv készült a zsidók kiirtására, Mardokeus, Eszter egyik rokona, felkereste a királynőt, közbenjárását kérve népe megmentéséért.

A törvény nem tette lehetővé, hogy bárki kéretlenül a király elé járuljon. Az életét kockáztatta, aki ezt megpróbálta. Ráadásul a király már több mint egy hónapja nem hívatta Esztert, ami azt jelezte, hogy kezdi elveszíteni érdeklődését iránta. De Mardokeus így szólt Eszterhez: „… ha te most hallgatsz, más helyről jön segítség és szabadulás a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királyi méltósághoz?” (Esz 4,14).

Eszter felismerte, mi a fontosabb, és életét kockára tette a zsidó népért. Isten úgy rendezte, hogy Eszter Szuzában legyen akkor, hogy kiszabadítsa népét a veszedelemből. Egy bátor lány jókor jó helyen egy egész népet megmentett a pusztulástól.

Hihetjük, hogy Eszterhez hasonlóan mi is Isten szándékából vagyunk itt „a mostani idő miatt”. A mi feladatunk is fontos. Olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akiket szeret Isten, és akiket meg akar szabadítani. Ha megosztjuk Jézust családunkkal, a munkatársainkkal, szomszédainkkal, közösségünkkel, elvezethetjük őket Isten szeretetének elfogadásához.

Jézus szándékosan odaadta életét, hogy egy örökkévalóságon át királyunk elé járulhassunk. Kér, hogy osszuk meg másokkal új életünket. Lépjünk hát elő bátran, mint Eszter tette, legyünk készen a feladatra. Isten talán meg akar szabadítani valakit a kétségbeeséstől azzal, hogy az örökélet reményéről beszélünk neki.

Bár kellemes érzés régmúlt időkről ábrándozni, a fontos tennivalók itt és most várnak ránk.

Bölcs és erős Istenünk, Te mindig tudod, mit miért teszel. Nyisd fel a szemem, kérlek, és mutasd meg, milyen szabadító munkát kell elvégeznem „a mostani idő miatt”. Erősíts meg, hogy bátor legyek! Ámen.