Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.  Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük.  Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban.

De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: "Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár.  Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak."  Ő azonban így válaszolt nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Mire ők ezt mondták neki: "Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?"  Jézus azonban megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" Amikor megnézték, így szóltak: "Öt kenyerünk van, meg két halunk."  Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre.  Le is ültek százas és ötvenes csoportokban.

Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.  Miután mind ettek, és jól is laktak,  összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt.

Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.

Mk 6,30-44.

EGY APRÓCSKA MAG

(Jézus) így válaszolt: "... Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Mt 17,20)

Mai Igénkben a tanítványok mindössze két halat és öt kenyeret tudnak az éhes tömegnek felajánlani. Azt mondják, legalább 200 ezüstre lenne szükségük, hogy ekkora csapatnak eledelt vegyenek. Amikor Jézus megkérdezi: "Hány kenyeretek van?" (Mk 6,38), a meglévő tartalékokra kérdez rá, nem pedig arra, hogy mi nincs - a 200 ezüstre. Miután megkapta a kenyereket és a halakat, Jézus ezreket képes volt megvendégelni; 12 tele kosár a maradék! 

Évekkel ezelőtt egy vendég lelkész beszélt arról, hogy Isten hogyan tudja használni azt, amit felajánlunk neki, legyen az egy mustármagnyi hit, képesség, pénz vagy idő. Emlékeztetett bennünket arra, hogy Krisztus követőiként az a feladatunk, hogy adjuk oda Istennek bármink is van, még ha oly kevésnek is tűnik, és bízzunk benne, hogy ő elvégzi a többit. 

Ma Jézus felteszi a kérdést: "Hány kenyered van?", és arra vár, hogy felajánljuk neki azt, amink van, majd figyeljük, amint a mustármagnyi kevésből bővölködésre való sokat teremt.

Imádság: : Istenünk, Atyánk, add, hogy emlékezzünk csodáidra, amiket a kis dolgokkal teszel. Adj hitet, hogy neked adjuk, amink van. Jézus nevében. Ámen.

Isten kezében elégségessé válik, amit adunk. 

Janine A. Kuty (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÚGY GONDOLJÁK, SEMMIT NEM TUDNAK FELAJÁNLANI ISTENNEK!