Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele,  egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt.  Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.  Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."

Mk 12,41-44.

EGY FELSZABADÍTÓ LECKE

Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. (Mk 12,43)

Az őszi idő beálltával gyülekezetünk általában közös vacsorát szervez. Nem határozzuk meg a vacsora árát, hanem önkéntes felajánlásokat kérünk. Az adományokat pedig olyan helyi szervezetekhez juttatjuk, amelyek a városban élő rászorulókat segítik élelemmel, ruházattal vagy fűtésszámla rendezésével. 

Az elmúlt ősszel, a vacsora alatt, azon kaptam magam, hogy figyelem, ki mit dob az adománygyűjtő kosárba. Voltak, akik csekket írtak, mások papírpénzt dobtak be. Néhányan azonban csak egy-két érmét adtak. Ez bosszantott. Úgy éreztem, hogy ezek az emberek kihasználnak minket, és csak egy ingyen ételt akarnak. Odamentem a lelkipásztorhoz, hogy elmondjam észrevételeimet és megkérdeztem: "Nem kellene javasolnunk egy konkrét összeget az ételért?" 

Ezt válaszolta: Rá se kellene néznünk a kosárra. Az adomány azt jelenti, hogy az embereknek szabadságuk van annyit adakozni, amennyire indítást éreznek. Talán éppen annyira szükségük van a közösségre, mint egy tál levesre. 

Felszabadítóak voltak szavai. Az özvegyasszony történetére emlékeztetett, aki mindenét odaadta. Amikor felszolgálok egy tál levest, eszembe jut a lecke, amit akkor tanultam: Nem az én tisztem megítélni másokat, hogy mennyit adakoznak.

Imádság: : Istenünk, segíts, hogy szabadon tudjunk adakozni, és ne ítélkezzünk mások cselekedetei felett. Ámen.

Az legyen az én gondom, amit én adok, nem amit mások. 

Maureen Reeves Horsley (Iowa, USA)