Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen."  Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni,  visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát.  Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz."  Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?"  Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.  Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját.  A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről."  Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust.  Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?"  (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.")  Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt.

ApCsel 8,26-38.

ELHÍVÁSUNK

...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samá-riában, sőt egészen a föld végső határáig. (ApCsel 1,8)

Egy tevékeny délelőtt a klinikán fogadtam egy leprás beteget, akinek műtéti beavatkozásra volt szüksége a több mint 100 kilométerre lévő kórházunkban. Amikor ezt közöltem vele, sírni kezdett. Azt mondta, gyakran megfordul a fejében, hogy betegsége miatt véget vet az életének, de azért még élni akar. Rögtön éreztem a Szentlélek belső buzdítását, hogy elmondjam ennek a férfinak, mennyire szereti őt Jézus, aki eljött ebbe a világba, hogy bővölködő életet adjon neki. De tudva, hogy ötvennél több beteg várakozik vizsgálatra, úgy határoztam, hogy tartózkodok bármiféle lelki beszélgetéstől. Három nap múlva visszarendeltem azzal a szándékkal, hogy akkor több időt szentelek neki, és feltárom előtte Isten szeretetét - ő azonban nem jelent meg újra. 

Telt múlt az idő, s gyakran eltűnődtem, vajon él-e még. Kértem Istent, bocsásson meg, amiért nem közöltem vele az evangéliumot, és imádkoztam a megtartatásáért. 

Néhány hónap múlva a kórházba utaztam. Vasárnap a gyülekezetben éneklés alatt körülnéztem. Örömmel pillantottam meg a leprás beteget, aki boldogan énekelt. Dicsértem Istent, hogy megmentette ennek az embernek az életét.

Imádság: : Szerető Istenünk, segíts ma hallgatni Lelked indítására, és beszélni a te szeretetedről. Ámen.

Hogyan adhatom ma tovább Isten szeretetét? 

Pramila Barkataki (Uttar Pradesh, India)

IMÁDKOZZUNK AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKEMBEREKÉRT!