Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. 

 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. 

 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. 

 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. 

 URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.

Zsolt 40,1-6.

FENT ÉS KINT

Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. (Zsolt 40,3)

Rab vagyok egy különlegesen őrzött börtönben. A szigorított részlegben élek, amire gyakran és találóan úgy utalnak, mint "a gödör". Elzárva a társadalomtól, ez egy magányos és kétségbeejtő hely, a kényelem és a könyörület minden jelétől mentes. Áthatolhatatlan falai igazi börtönként vesznek körül. 

Korábban azonban minden porcikám rab volt, habár nem voltak falak körülöttem. A bűn és a bűnnel járó zűrös ügyek a lelki sötétség mély gödrébe taszítottak. De ahogy a zsoltáros, én is Istenhez kiáltottam és rájöttem, hogy a mélység falai nem áthatolhatatlanok. Isten felemelt, és kiemelt belőle. 

Még a "gödör"-ben is látok Bibliát, és keresztyén irodalmat. Elítélteket azon kapok, hogy imádkoznak, és hallok rabokat, akik kérik, hogy beszélhessenek a börtön lelkészével. 

A bűn sarának és iszapjának akármilyen mélységében találjuk magunkat, akármilyen magányosnak, gyámoltalannak vagy reménytelennek érezzük magunkat, Isten meg tud hallani bennünket, fel és ki tud emelni, és sziklára tud állítani bennünket.

Imádság: : Ó Urunk, mindegy, hogy milyen mélyek a mi gondjaink, hadd tekintsünk rád segítségért, szabadításért a pusztulásból, a kétségbeesésből és mindabból, ami bebörtönöz minket. Köszönjük, hogy te vagy a mi menedékünk és Megváltónk. Ámen.

Nincs olyan mély gödör, ahová Isten ne jönne le értünk. 

Charles P. Axe (Pennsylvania, USA)